Ceci n'est pas une pipe

hétfő, február 28, 2005

Párfogó, úgyismint Kurvajó Tésztasaláta

Beigért receptek:

Fél doboz barilla penne tésztát megfőzünk, a másik felét nekiadjuk a szegényeknek, leküldjük Manyikát a sarki közértbe mexikói fagyasztott zöldség mixért, de hamar, mert már fő a tészta! A főzésben lévő tésztához dobunk egy zacskós virslit is (sajtli vagy füstli). Igen, igen. Mermivel trappista úgy is van, abból lekanyarítasz egy jó darabot, érzéssel, meg felhívjuk Manyit, aki reményeink szerint még ott van, hogy hozzon szarvasi zacskós mini sajtot is, és ha nincs akkor vajat, oregánót, borsot, 8 fűszer sót, meg egy nagy vajdlingot, kést, vágódszkát, sütőport, ja az nem kell, azt ne hozzon. Kapcsolj át a Radio Cafera, vagy tegyél be St. Germaint, Velvet Undorgroundot ne, mert az csak méregkeveréshez jó, meg molylepkevadászathoz, pároljuk vízben a zacskó zöldségkeveréket, vágjuk fel a Manyi által meghozott mindenfélét, a vágódeszkán kívül, a megfőzött virslit is, minél kisebb kockára, szűrjük le a megfőtt tésztát, ne hűtsük le, dobjunk rá egy nagy kanálnyi vajat. A vajra szórjuk rá fűszersót, borsot, oregánót (mennyiség megint csak az érzéssel), majd keverjük, amíg nem lesz gusztusosan minden penne fűszeres-vajas, dobjuk rá a leszűrt, lehűtött zöldséget, majd a felkockázott sajtotokat, virslit, ja, meg kockázhatunk bele más húst is a csirkemell filétől a pulykasonkáig, ami jólesik. Lehet a vaj helyett tejfölös, majonézes kencét is csinálni, vagy olivaolajjal locsolni. Ezek mellé igyunk ásványvizet, vagy fehér bort, vagy Whiskyt.

Máshol is vannak még jó bulik



http://alleycat.hu/images/2005-cbi-karneval/index1.html

Ügynökparádé

Hová tünt Németh Miklós? Honnan tudja Péter, hogy mit kapott apja, Antall József? Milyen céges papírt vitt még haza a megboldogult apuka? Demszky miért ilyen hülye már megint? Miért ment fel tízszeresére az írógép szabadpiaci ára az Ecseri árutőzsdén? A veséket lerugó rendőrök, a jobbkézre átszoktató óvónők, a szadista művezetők, a TSZ-be kényszer-beléptetők listája mikor jelenik meg a Kis Újságban? A teljes magyar házmesterlista miért nem egyezik meg az ügynöklistával? Mikor mondjuk azt, hogy elég, az rosszabb,ha egymásról jelentjük be, minthogy mindenki, egyszerre jön ki aklozettből? Vagy talán pont ezt akarja kiprovokálni valaki?

Miért van nekem már 3 laptopom otthon? Egy ideje figyelem magam, gyanús nekem ez a grafománia

vasárnap, február 27, 2005

Andor bácsi nem ismert meg

Ma voltam utoljára abban a házban, ahol felnőttem, évek óta nem jártam ott. Körfolyosós, kovácsoltvas, mákvirág mintás kerítés, régi arcok kissé megroggyanva, hihetetlen. 19kulcs2733. a negyedikről ha felnézel két kémény között látod a szomszéd ház tetején lévő turul madarat. Egyszer ott néztük, mekkora füst száll fel, a Váci út 6 teteje égett. Odamentem az ablakhoz, kinéztem a térre, ugyanaz a szirénaszó hallattszott, ami egyszerűen belémivódott a sok év alatt. hiányoztak azok a zajok, az a belmagasság, a gáz cserépkályha. Ott nőttem fel, na, mit kell itten mittomén... velünk szemben lakott a pap és a két lánytestvére, mindig olyan fényes volt a folyosóra néző ablak alatt a párkány, hogy lecsúsztak róla a galambok. kihúztam a kissámlit az ajtónk elé, jött a szomszéd, Kati, hogy kire vársz, mondom Sanyira,. Azt gondolták a bátyám, hát nevén szólítom, meg mindenki olyan fiatal, persze apámat vártam. volt ez is vagy 25 éve. A negyedikről a néni mindig benézett az ablakon, onnan fentről, mondogatta, hogy mit hogy kellene főzni, meg hogy én már megint otthon hagytam a kulcsom, látott engem az ablakon bemászni, bukóablak volt a kredencre érkeztem, de előtte mindig a lábammal elsöpörtem a konyhai eszközöket. A konyhában volt a fregoli, így én húsleveszagú ruhákban jártam. az erkélyről látszott az újévi Pa dö dö koncert, meg az is, amikor Kádár János vonattal érkezett valahonnan, és az is, amikor a Westend helyén álló házat felrobbantották. A szomszédban Mici néni lakott, akit az új BMX kerékpárommal kerestem a környéken, érelmeszkó, vándorhajlam. egyszer apám beállított a kutyasétáltatás után 2-3 japán túristával, nem volt hol aludniuk. Meg aztán volt az a sztori, amiről még fősikolán irtam cikket Kis Magyar Trainspotting címmel, gondolhatjátok, a szüleim erre fel csináltattak rácsot a lakásra, majd el is költöztek rohamtempóban, a rácsot készítő embert tökéletesen beazonosítottam pár napja egy komlói faszival, mert ez a csávó állandóan 4-5 mobillal jár, és egyébként hatósági zárfeltörő. Ne feledkezzünk meg Gézáról se, aki a negyediken lakott és a HBB neki túl elvont volt és gitározni tanult, de én modntam meg neki, hogy a basszusgitáron csak négy húr van. Gyakran lejött, hogy együtt menjünk az isibe, de mindig 10-20 perccel korábban így állandóan az ajtó előtt kellett várnia, mert anyámat már nagyon idegesítette, meg is értem, milyen hülye volt az a gyerek, istenem. Már a nővéremnél laktam, amikor a rádió alatt találtam egy felső fogszabályzót. A rádió most ott figyel a csomagtartómban, régi nagy, békebeli, fecske névre hallgat. (jó mélyen, kb 15 éve nem szólalt meg). A nagyszoba ajtó keretjébe gyűrű volt fúrva, nagy kétszárnyú ajtó volt, rücskös üveggel. Amikor aludni mentem, mindig a plafonon elhaladó fényeket néztem, amik a kocsikról tükröződtek be. Apám első nagy prémiumából bútort kaptunk, előtte mi volt már nem tudom. A szekrényem tetejére másztam fel, ott ültem néha, meg anyám elől is oda bújtam. Volt egy néni a házban, a lépcsőházból nyílt a lakása, ő is leépült, naponta kérdezte meg, mikor lesz Hanukka. Csokit adott. Aztán vele szemben lakott a nagy egyetemi felvételi botrány egyik bebörtönzöttje, pedig azt mondják, inkább ő volt az, aki ezt lebuktatta, de ráfröccsent a szar. A két házmester, egy meleg pár, egymást gyilkolta néha, ilyenkor rendőrt hívtak a szomszédok, de a kukák tiszták voltak. Meg ott volt Béla, aki a Grófkisasszonyokkal kötött eltartási szerződést, ő is meleg volt, és ápoló, szerzett nekem asztmás gyógyszert, hatlamas pálmák voltak a lakásban, és amint tehette lelépett Németországba. egyszerre tartottunk házibulit, persze csak véletlenül, az én kicsi tinédzser vendégeim meg először oda mentek be, majd halál fehéren találták meg a célt. Egyszer szilveszterkor átmentünk hozzájuk pezsgővel a kézben. Itt kezdődött a liberalizmusom. Apámnak nagy íróasztala volt egy réz oroszlánnal, amivel én satnya koromban súlyzóztam, aztán valahogy eltűnt. És volt perec is, a második kutyánk, aki egy zseni volt és kinn napozott az erkély beton szegélyén, vagy az ablakban, a taxisok mesélték, hogy minden nap, ha nyitva volt az ablak és sütött a nap, ott figyelt. aztán leesett. Nagyapám így mondta, megint kiült a kutya az ablakba, le is esett meg is halt. A nővérem legjobb barátnője találta meg, épp arra járt, én még akkor ált iskba jártam, aztán talán egy fél évre rá mi találtuk meg az ő kutyáját kiesve az ablakon. Nagyanyámék a negyediken laktak, mi a másodikon, isi után vagy mikróba betehető kaját ettem, kezdeti kinai bambuszos cuccok aluminium csomagolásban adták, tányér, be a mikróba, 2 perc és kész. Vagy fenn ettem a nagyszülőknél, ott rendes mélytányér és kanál volt, rendesen kellett enni. És például a Rákosi sofőrje is a mi házunkban lakott. Meg Andor bácsi, felesége, két fia. Zenész család, de nélkül a legjóravalóbb emberek, akikkel találkozhatsz. Ezért aztán én sose értettem a cigányozókat. Most se. A nővéremnél összefutott egy két zenészpalántával, éjjel volt, hangosak voltak átjött, döbbenet az ajtó mindkét oldalán, Andorbácsi! Kezicsókkolom! Hogy tetszik lenni? Szervusz fijam, hát te hogy kerülsz ide? Aztán megállaopodtak, hogy mindketten nagyon csodálkoznak és hogy mostantól csend lesz. Mindig egy gombóc sztracsatellát ettem a házban a fagyisnál. A mamám nagyanjának kisszekrényét hoztam el, meg a rádiót, a kisszekrényből kiesett a nővérem medálja, nekem nagyon tetszett, egy teknős van rajta. Minden poros, régi, avitt. És Andor bácsi sem ismert meg.

Koncepció szerint betegeskedős hétvége

1. Silent Boban & Son: Marco Markovic Akadémiai Haknija
Az úgy volt, hogy alszom még egyet a friss levegő után, amit a Premier outletben vettem, ezzel a körrel is a MOL járt jól, más nem. Erre kiderül, hogy egy órával később már atyámmal ülök a Zeneakadémián, Boban Markovic orkestar koncerten leszk, lettem, ami nyögve- nyelősen rugaszkodott el, a zenekaron látszott, hogy sör nincs, a közönség ül, ez nem egy sátor, vagy kerthelység, csupa arany minden, szal úgy hatottak ott a színpadon, mint kontroller asztalán a Lenin szobor. Kicsit húztam is a számat, a telefonomat bizgeráltam volna, mint általában a moziban szoktam, én a főcímből leveszem, jó lesz-e a film, ha nem, akkor nem érdekel, internetezem, sms-ezem, bloggolok, miazmás, itt ezt nem tettem meg, de fészkelődtem rendesen. Én váltig (váltig? ez meg mit jelent?) állítom, hogy hibáztak sokat. Hát innen szép nyerni, ha futball csapatunk is így tudna fejlődni egy meccs alatt, talán érdemes lenne mérkőzésekre is kijárni. Na hát szóval a végére dübörgés és állva tapsolás lett a koncertből, virtigli kis hakni, azt meg kell hagyni! Nem hittem a fülemnek, atyám a nyugalom mellszobra hújjogatott, tapsolt, fütyült. Az én apám. Ez kb. akkora meglepetés volt, mint amikor az órás rádió bekapcsolt pár éve egy ismerős hang sztorizott a rádióban, fura volt, mert közben meg mintha apám lenne, de hegyrészt külön éltünk már akkor, másrészt meg ő nem beszél dolgokról. És kiderült, hogy Tilos betelefonáló lett, reggelente ott hallgattam apám jobbnál jobb sztoriait. És kijöttem a koncertről, hangposta, csendes mosoly, lássuk az iccaka többi részét. Ezek után összeszedtem a sarki havert meg a nyóckerben a csajokat és elmentünk Emeletráépítést avatni.

Emeletráépítésavatás
A szerb-magyar házaspár, a görög meg az amerikai a Tompa utcában emeletráépített lakást vesz, majd 8 hónappal később megrendezik a közös házavatót, ahova hívnak fűt fát, a fű egy kicsit erős volt, elég volt egy slukk 15 perc vigyorhoz. A külföldiek sora gyűlik, persze, hogy régi arcok tűnnek fel, és azt kell hogy mondjam egy nagyon korrekt tripla házibuli lett ebből a kavalkádból, kilátással egész budapestre, pezsgővel, törött poharakkal, angol buldoggal, rettenet arcú görögökkel, don't leave me this way-jel, egy óra alatt 4.2 km-t úszó ír vizipólós lánnyal, leibnitz keksszel és reggel fekszel. Kocsiba be, könyököt ki, hatan krúzolunk, egyes golf, kettes golf, hármas golf ééérzed! A pirosnál megállt egy nagy fekete autó benne öt faszival akik azt nézték, hogy lehet az, hogy az én szakadt kocsimban hátul, hány is? nééégy, négy nő ül! :) hahahehe!

"Az őrangyalom egy barom..." kicsit nem figyel oda, milyen vidám is tud lenni a zélet!

péntek, február 25, 2005

A commentben megemlített flow elméletről

flow

Itten lehet utánanézni, sajna kedves kommentelő az olvasóságot azaz közönséget nem komplexitásában vizsgálja, hanem szeparált entitásokként tartja számon. Pedig szerintem dehogy! És valaki szóljon már, ha kedve szottyant elolvasni ezt a magyarra fordított pszichoizét, mondja már meg, miért is nekem kellene ezt olvasni, foglalkozzon vele a pszichiáterem, vagy a fodrászom, ezért én még fizetek is!

Ja csak hogy megmagyarázzam csuklóból tüzelő megjegyzéseim egy találó idézettel:

"Az életnek vannak ismerői. De a sajátjához szerencsére mindenki dilettáns. Szerencsére, mert szakszerűen élni embertelen." Ancsel Éva

De persze az is lehet, hogy nem is annyira figyeltem. Mivan? Mégyegyszer? Vagy hát mindegy is, csak jól érezzük magunk!

Békes boldog semmitmondó pénteki blog

Rosszullét? leszarni! "Rajzolj pöcsöt a plakátnak", mit bánok én bármit is? az a jó, hogy aludni is lehet, nem kell idegeskedni, nem kell gondolkodni, menni kell az orrom után, az meg jó nagy, lehet utána menni, egy jó leves, egy jó társaság, egy jó sós asztal, egy jó szar papírpoharas kávé, nade télleg, bementem a sarki ABC-be, veszegetem a cuccokat a kosárba, dióspatkó, mert az javítja az ezorterikus jelenlétet a gammasugarakon keresztül, meg szerencsét is hoz, még ha nem is lótalp, sajtos kifilt kettőt, az páros, én meg páratlan, jól megleszünk így hárman, négy zsömlét, hátha enni is kell valamilyen még előre nem látható oknál fogva, meg ugye a magyar narancs, mert billeg a háztető. Mondok a pincérnőnek, kezicsókkolom, most nézem, csak 500 forintom van, mi fér bele, pötyög, pötyög, mosolyog, aszongya 499. Ennyire teátrálisan még nem kaptam vissza Egy azaz 1 forintot. Nézd má pincérnőt írtam postás helyett. Nem. pénztáros. ezaz! Most este negyed kilenckor csak a kedvemért még feljött a nap egy pillanatra, átsütött a János hegyen, csak úgy szikráztak a kilátó ablakai, az ablakomban meg az aloe verák komótosan felegyenesedtek unott telelésükben, ahogy felkelt, úgy vissza is csúszott a napocska, mosolygós reménysugarat hagyva maga után a dolgára ment, biztos valami Nagyon Fontos Előterjesztést
kellett megvilágítania valami exotikus országban. end

csütörtök, február 24, 2005

Zsigeri menjünkmámulatni!

Fiatalok vagyunk, szeretjük a jót, az izgalmakat, a jó zenét, füstös sarkokat, és hát amikor időnk lenne minden másra, korsztályunk az univerzális cserealapot elkótyavetyéli a jó hangulat reményére. Emígyen valahogy:

Mulatni menni egy folyamat, mely a találkával kezdődik, régen volt ugye a Moszkva meg a Nyugati órája, Blaha kút, meg a Kispark a Katona József utcánál, de ti azt nem ismeritek. Most már mindenkinek van lakása, ezek a fő és tömegközlekedési vonalak mentén helyezkednek el, hatosra fűzött otthonok. A lúzerek három napi járásra laknak innen, ott a nagy sárga szörnyeteget a Volán üzemelteti és télen nagy esemény ha végre megjön a hókotró, 10 év múlva ez lesz életünk célja, de most nem erről van szó, ha ez érdekel, gyere vissza 2015-ben, majd leírom. A buli kezdődik azzal, hogy találkozunk valamelyikünknél, az a tapasztalatom, hogy minél kevesebb szolgáltatása van a lakásnak (szórakoztatóipari eszközök, világháló, süppedős bútorok) illetve minék kevesebb a fű a társaság birtokában, és kaja se nagyon van épp otthon, anál nagyobb az esély az elmenésre. Lehet gyűlni egyesével, és kb. egyszerre, persze van mindig egy renitens (pár), aki(k) szól(nak), hogy majd ők ugye persze csatlakoznak, csak most (...) itt egy vad hazugság, de elhisszük. A jobbik eset, ha a társaságban van egy határozott elképzeléssel rendelkező egyén, ennél kevesebb, vagy több csak az indulás időpontját tolja el az optimálistól jobbra vagy balra. Az indulást a cél is meghatározza, de a célról majd később... Például most. A cél lehet egy másik házibuli, ahol aszongyák a szasza van ott, meg a csillagszemű a dídzsé, aki mekkorát tekert multkor is a szilvuplében, de aztán kiderül, hogy viszont ott van az egyik tag főbérlője és rég nem fizetett, így hát nem megyünk oda, ami azt hozza magával, hogy akkor viszont hova. Mozihoz késő, hazamenésről szó nem lehet, persze, a már említett szilvuplé nem jó, ott most nincs csillagszem, és most úgyis péntek este van és tele van egyszakosokkal, akik kötött kardigánjuk nyújtott ujjából húzzák elő Schoppenhauert ha verekedésről van szó, és az bizony kemény kötésű, mint a Tilos az Á Lekvár nevű kidobója, aki többet ült, mint szabadon nézte a Dunán elfolyó időt, a lekvárt meg azért kapta nevéül, mert fog nélkül rendesen rákapott és nem pedig azért mert olyan puhány volna. Ott van még a Piaf, de oda három előtt nem megyünk, meg még legalább négy nagyon kreatívan megválasztott hétköznapi nevű pincehelység, melyeknek felben szakadt szőnyeg van a falon, kidobott kanapék a sarokban, a pincérnők nagy fenekűek, a pultostól a bennfentesek akár kokaint is rendelhetnek, a többiben meg fa székek vannak, körasztalok, soknak kevés a hely, kevésnek meg sok a füst. Nade azér menni kéne valahova. Akkor előkerül a tömény, közgazdászok is vannak a társaságban, egyszer kiszámolták, hogy a kocsmában beszerzett, egy két centtel mindig rövidebb, teával higított pia valamivel drágább, mint a mások valódi skót whiskyje, ezért jó gondolat az alapozás. Itt bukik ki a célhelység-csökkentő variáns, az autók férőhelyei és a "ki vezet?" kérdéskör. Ekkor rendszerint betoppan a már emlegetett később jövünk emberke, vagy párocska, ha pár, akkor családi vacsiról jönnek, ez jó, ha egyedül, akkor hát ki tudja honnan jött és bejelenti, hogy éhes és rendeljünk az 50 percesből carbonarát, meg somlóit, ez először tiltakozást vált ki, de hát még csak 10:13 van, úgysincs senki a Kuplungban, ekkor kiderül, hogy a lányok táncolni mennének, a macskák meg persze wiskast vennének, Kaméleonról szó nem lehet, az Old Man's irreálisan túl sokáig marad fenn lehetséges alternatívaként, megint jönnek a falon szőnyeges pincék sora, végül a nézzünk le a kuplungba, jó, mehetünk, neeeeeem hát már megrendeltem a carbonárát, és te is kértél somlóit, szóljunk nekik, hogy hozzanak nekem is egy ruccola salátát, vagy csülköt, mert kedvet kaptam én is! hangzik a sarokból, mire egyesek meglepődnek, hogy nézd má, te is itt vagy! A házigazda öccse eddig a másikban aludt, jó gyerek, csak néha autórádiókat lop, ezt nem mindenki tudja róla. Akkor belekezd egy sztoriba, ami nekünk idősebbeknek viccesnosztalgikus, rég voltunk már másodévesek, igaz, hogy ő már másodszor, mindegy, a történet történetet szül, és lett 11:23, kaja elfogyott, a kredencből már a mikró pop corn is elpattogott, jön a zacskós-elefántos, a félig égett, vajas kukorica szaga vegyül a cigifüsttel, észrevétlenül csúcsponthágás van, de ez nem tűnik fel senkinek. Ez akkor lesz világos, amikor az első pár bejelenti, hogy basszus bocs, de nekik Márta nénihez kell holnap menni Karakószörcsögre és a szülőket is vinni kell, szal most haza kell menni, a korai ébredés mián, azt senki nem tudja ki az a Márta néni, meg hogy hol van Karakószörcsög, ami másodlagos, mert se Márta néni, se Karakószörcsög, de éjjfél előtt el kell indulni, hogy még egy minőségi szeretkezés beleférjen az estébe, ezzel mindenki tisztában van, mint a Rejtő regényekben a hősök a cinkelt lapokkal. A másik pár is kezd izgágáskodni, ők jobban bírják, vagy csak belefeledkeztek a sztorizásba, ami ugyancsak lúzerség, de most már mindegy, kisvártatva, hogy kevésbé legyen langyos víz egyértelmű, jön a B variáns. Drágám, ugye a tejfölt eltetted.. Oh kicsim, nem is mondtad! De mondtam, nekem kell az a tejföl hát tudod jól, ezt nem hiszem el! ez egy ideig megy, ha lenne humoruk, akkor valami viccesebbet találnának ki, elküldted-e aranyom a megbízást a bangladeshi tőzsdeügynöknek, kivtted-e cicám a primer atomhulladékot, beállítottad-e a teknős vekkerét, de pont olyan ez, mint a karakószörcsögi Márta néni szigorú mintás köténye. És akkor innentől kezdve bukóba fordul az este, ott marad az ezeknek mingyá jó lesz hiátus, és akkor már 01:23, menjünk? áh, DVD? ja, elfogy a cigi, szar a zene, kinn hideg van, a Piaf szar, a Kuplung szar, a Szilvuplé meg mégpláne. Beülni a szőnyegesbe faszság, hát kanapé itt is van. ragadunk le. Vagy taxival haza, vagy ottalvás.

Utóira:

És közben befutott sárgainges töröttkarú haverom, aki azon morfondírozik, hogy rendeljen-e kaját, vagy nincs-e kedvünk a VIII-kerbe átugrani, pedig tele hűtő, na szép! Írhattam volna a tilosról, basszák meg, meg arról mi a baj, mi fáj, de már elég volt. Ezentúl receptek is jönnek majd, mint lentebb a kávé, lesz leves, meg hús, könnyeden, vidáman. Miért nem tudok én olyant kitalálni, hogy pl.: "kerüli az áfagyanús eseteket, mint búbosvöcsök a hullámvasutat" (PKI)? vagy egy ilyent: Emese

Nyájas Olvasó!

nézegetem a statisztikát, ha jó hírt írok, az semmi. Ha szépet, mint pl a tündérmese volt pár napja, az feldobja a nézettséget, de ha valami rossz hírt teszek fel, mint pl. ma reggel, hát akkor egeket veritek az olvasásban.

Tessék, legyen: Legjobbik barátaim egyike kezét törte. A másiknak meg deffektje van, egy órája küzd a hóban. szar idő van. Esik a dollár, erősödik a forint, tönkrement az órám, pedig mostanság vettem rá új szíjat. Itthon fexem betegen. Nézegetem a whiskys üveget, nézegetem...

ilyen bolond leszek én is:

Terrapia

Ne kerteljünk elvtársak, hagyjuk a forgó kását, nincs mit szépíteni a dolgon rettenetesen bebasztam tegnap iccaka. bögréből whiskyt, narancslére, miközben East Parkot ((tölts. jaj.) néztem. most emil rulezzel űzöm az izét, (sört a bungallóba, majdnem hányt) üvöltve okádtam a bablevesből, ami megmaradt négyre. valamikor el kellett kezdeni. Minden megvan, pl az is, hogy reggel nyugatatóval menjek ki és nézzem meg a felirati sávot, üzenték negyed háromkor, cukipofa partner ez, én már látom. az arczsibbadós önmagamból mellém kilépve lépegetés volt a legemlékezetesebb. Kicsit meg kellett gondolni, tükörben ki néz. Tiszta sablonos ez, ezt már megírták, ezt én szerintem nem eröltetem, de baszottul fáj a torkom! kkkhhhrrrr, phü.
köpnikék! és az is vicces, hogy kvázi társaságban ittam, szkájp által homályosan.

Adjunk a melónak.

Tündérmese utóirat

Na, jóvan gyerekek, azér nem kell elszállni teljesen, elég az érzelgősségből, ültem a kádban és sajnáltam magam, erre írtam ezt az előbbit, ennyi! Felejtős. Pomelot én vettem magamnak az Auchanban, illóolajat meg még régebben, azzal locsolom a párologtatóvizet, hogy éjjel jobb legyen a hangulat :). Nem kell itten sírni, ez nem komoly, ez csak egy képernyő, amit bámulsz! Mindenki menjen a dolgára, nincs itt semmi látnivaló. Viszlát! Elmegy az utolsó villamos, rátok melegszik a kabát, lejár a bérletetek, lekésitek a pénzes postást!

Végre vettem tejet is, legalább iszom egy jó kávét reggel.

Összefutottam az ebédlőben egy jó régi ismerőssel. Ha valaki elmúlt 30 tudhatná, hogy nem tud vicceket mesélni, ne rajtam gyakoroljon, mert épp nem volt kedvem gyenge szőke nős vicceket hallgatni, miközben az elképesztően sötét hajú, kreol bőrű pé nztáros nénibe szerettem bele kissé, akinek akkora göndör boglya nőtt a fejére, hogy abban egy kisebb lovas század is elbújhatna a labancok elől. Szóval a nap legszexuálisabb pillanataiban odalép valaki és dadogva szőke nős viccekkel traktál. Hallatlan! Na de nem?

kedd, február 22, 2005

Egy perc tündérmese

Kulcszörgés a zárban, hét is elmúlt már, ajtó nyílik, Szia, megjöttem, végre. Addigra én már az ajtóban vagyok, látszik rajta, hogy látja rajtam, örülök neki. Végre együtt vagyunk, hogy vagy, kérdi. Jól, mondom én bizonytalanul, mire ő: hallottam én a hangod délután a telefonban, ne is tagadd, szarul vagy te, de lásd, hoztam pomelot, meg vettem egy ilyen ezoterikus wellness fitness illóolajat, vizet eresztünk neked, bedugunk a kádba, rádöntöm ezt a körömlakkot, jó lesz? Nem. mondom én. Nagyon szar lesz, már előre is szenvedek! Apropó nem kérsz enni, lódobogást hallok, szerintem a szemeid kopognak! Szerintem meg anyád közelg lóháton, mondja, miközben a hűtőben kotorászom, a négy napja egy helyben őrt álló félig teli tejfölös poharat arrébb tolom, hátha takargat valami hasznosat. És igen, van itt valami emberi fogyasztásra mérsékelten alkalmas pulykatetem származék, keményre rohasztott tej, ilyenek. Pörköltet csináltam, mert tudom, hogy szereted! mondom, ez amolyan rituálé, szinte mindig ugyanaz. Én is éhes vagyok!, mondja mosolyogva, és belibben a fürdőbe, már csobog is a víz. Közben a kaját csinálom, és megint nagyot kortyolok a narancsléből, ivókúrára fogtam magam. Fene, hát a cipőmet még le se vettem és leveszi a gyűrűt a kezéről, meg a láncot, cipő marad. Nézek rá. csend. Ja, igen, cipő.
Miközben készül a vacsi fogy is, soha nem lesz teljesen megterítve, mert egy-egy alkotó elem rövidül, csonkul, eltűnik, a helyét betölti egy kis időre a pótlás, vagy valami más, ilyen ez a dinamikus egyensúly. Na, mi lett azzal az izékével, amit reggel mondtál- blöffölök, valamit mondott, halványan dereng, de hogy mit... mármint melyikkel? kérdi és ellentmondást nem tűrő vigyorral néz rám. Lebuktam. Ebben a hónapban negyedszer. De hogy lehet az, hogy a lebukásra emléxem, az izékéről meg már akkor nincs fogalmam, amikor még visszhangzik a parki fák alatt? Aztán elmondja, hogy az a megbeszélés a Zsoltékkal elmaradt, mert úgy szakadt a hó, hogy nem is indultak el Jászberényből reggel, és csak telefonáááá A víz, a víz, a víz! épp jókor, na gyere csak ide!!! jövök, lenyelhetem ezt a falatot? NEM! ahá, igeniskérem, engedélyt kérek a meghunyászkodásra és a magam alá vizelésre! Kissé túldramatizált erotikus mozdulatokkal lerántja rólam a ruhát, rámparancsol, víííízbe! egyketö egyketö. vigyorgok, tetszik a játék, már benn is ülök a kádban, mondja, kimegy, behozza a mentolos illóolajat. És tényleg,kimegy, bejön.
Fröcsköli a vizet a kezével, Jó a víz? Kérdi.
Nem jön be. Nem fröcsköli. Nem kérdi. nincs.

Mexokásblog

Mittomén, hát reflexből gép bekapcs, internetre fel, blogger.com, lássuk mi lesz belőle. Hát ez. Gondolatok kavarognak, mit is, miről is. mindegy is.

Rájöttem, hogy a céget, ahol dolgozom utálom, viszont a partnerek, akikkel dolgozom, azok jó fejek. Nézek egy kis monthy pithont. vagy nem. kedvtelen vagyok jelentem alássan, pl. megint hónapokkal később bejelentkeztem valakinél, és csak pár nappal korábban kellett volna. lappang bennem valaki. nátha most! Echinacea csipp csepp, 50% alkohol. itt hol ott. kedvtelen vagyok, betegdedek lefele, kialszom, holnapra jobb lesz. lessz. ezentúl két esszel írom a lesszt. Algopyrin jöjj velem! Vagy Grant's whisky jöjj velem?! Esetleg Moniszterka masztika jöjj velem. Asszem maradok az utóbbinál. Pedig ma reggel még üvöltve, szinte nevetve énekeltem a rádióval a kocsiban az our house, in the middle of our street, My mom's so house proud! EGyetlen jó része a napnak az volt, amikor kimentem egy nyíló bolthoz tüzet oltani, kicsit Wolf voltam, a problémamegoldó. aztán most meg üres lakás, Binder Károly, félgrapefruit, alsónadrág, aloe vera. béka vagyok, egyre forróbb a víz, de csak nem ugrok. megyek, alszok. elég belőlem mára.

Szolgálati közlemény

Ööhhhö ööö h izé.
KHhm. Mikrofon oké, Géza? Jóvan,akkor kezdem.

Találtunk egy hajcsatot a hátsó ülés alatt, a jogos tulajdonosa átveheti a női napozó bejáratánál!

Köszönjük a figyelmet!

Jól mondtam Géza, lehetett hallani? nyomtam persze. Mongyam be megin? akkó mindegy, majd egy fél óra múlva

hétfő, február 21, 2005

Nabazdmeg!!!

Narkológ

Hunter S. Thomson, a gonzó újságírás atyja fejbe lőtte magát. 67 éves volt. Nem lehetett volna megvárni azt a kurva prosztata rákot, vagy veseelégtelenséget? Önző dög. (most ő, vagy én? még eldöntöm). Hatalmas birtokán pávákat nevel, képzeletbeli mosómedvékre (medvékre és assziszensekre, ha úgy hozza a sors) lő, aztán egyszercsak arcbalövi magát. Vasárnap, érted, miközben én életem legnagyobb koncertjén ülök, amiről Kata a 6. sorból azt mondta, életreszóló élmény volt, főleg, hogy születésnapi ajándék, hát vannak elkényesztetett lányok, ugye, ráadásul pont ezen a koncerten kaptam vissza a Para Kovács (ungárise gonzó) könyvemet. Mekkorát vedeltem a Grant's üvegből tegnap este, szépjó istenkém... Ilyen körülmények között fogja magát és csak beletömi a fejébe az ólmot.

És a linkelt gonzo.org oldalon a what's new alatt, mint hogy ha csak megjelent az új kötet norvégül, ott figyel a mondat:

Feb 20 - HST has unfortunately passed away

Hát bazd meg.


(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)

J.A.

vasárnap, február 20, 2005

Bobby McFerrin szóló koncertje, 2005. február 20.

Ezt a napot most tényleg úgy szeretném megörökíteni, ahogy volt, vagy legalább is azt az élményt, érzést, amit átéltem ezen a koncerten. Azok a szavak kiürülnek, mint magával ragadó, fantasztikus, elképesztő. Mert tényleg fantasztikusan magával ragadt és elképesztett mindenkit a teremben. Olyan érzés volt, mint az ötödik elemben az űrlény operaénekesnő. Nem emberi. Egyszerre volt nagyzenekar és zenélő doboz, zenélő doboz tetején forgó balettáncos lány, edző, operaénekes és komikus. Fantasztikus széles skálát tudott kiénekelni, ha jól hallottam megvolt a magas C, és bersze bariton hang, magas hang szinte egyszerre, levegővétel nélkül. Tiszta szép hangok mellett autó gyorsul, méh zümmög, ajtó csapódik, mindezt a legnagyobb természetességgel, bájos mosollyal, egy fekete pólóban. Gyakran tátva maradta szám, előre hajolva bámultam, mint paraszt gyerek a vadászrepülőt a légibemutatón. A legtermészetesebb módon használta a közönséget, hol úgy, hogy ő énekelt, a felhícvott 15 meg egyenként táncolt a dalára, hol úgy, hogy kiment, az egyszerűbb szóla,mot betanította egy nézőnek, ő meg melléhajolva trillázott, hol pedig madrigál kórust szervezett a lelkes önjelöltekből.

Átjött a fentiekből, hogy átütő, nagyszerű élmény volt?

És akkor még nem is beszéltünk a körülményekről, ami fura kontraszt:

Parkolás: 850 Ft a koncert idejére
perec üccsi, víz: 1500
A BKK falán Magyar rockcsillagok között ott volt B. Tóth László praclija, egy sorban Solti Jánoséval, felháborító.
A közönség soraiban ugyanúgy megtalálható volt a dupla soros, hason gombolt, kanárisárga kötött kardigános, zöld vasalt gatyás apuka, mint Kondor Katalin, a rádióelnöknő, egyéb félismert médiajelenségek. Érdekes a popélet nem tolongott a foájéban.
A BKK folyosóján megtekinthettük Az energy fassion ungárise mód szlováknyelvű prospektusait sőt bemutatót is tartottak a rettenet ruhakölteményeikből.

De hát persze ez mind nem érdekes, lényeges, mert ugye még mindig tudjuk, a fontos dolgokat el kell tudni választani a körbeölelő másodlagos, buta hétköznapoktól. Ez a koncert bárhol, bármilyen körülmények között örökre szóló élmény marad, azon bosszankodtam, kár, hogy a gyerekeimet nem hozhatom el egy Bobby Mcfarrin koncertre :)

Gonzo on the road

Idült idilkés hangulat a tavaszias langymeleg lételemes összerakható életből

Az hogy is kezdődött? ja ja ja, megvan, szal menjünk vissza szombatba. Péntekbe, that is, mert akkor elmentem interjúra, de még előtt benézett egy voltom, amitől a hátamon szaladt a kisegér, mer a szararc kollégák között megjelenése olyan volt, mint amikor az eltévedt vándorra ráesteledik a havas erdőben, a farkasok üvöltenek, és akkor egyszercsak a hegyitündér meleget és fényt árasztó mosolya villan ki a kanyaron túl. A vicces vége ennek a történetnek az, hogy a tündér bandzsa, és nekimegy egy fának, ettöl kissé dühös, mert érzékeli a vándor jelenlétét, hozzá nem illő módon hangosan elkiáltja magát: Na bassza meg a kurva édes anyukáját az összes gyökeres istenverése, hogy tankkal dózerolnák le ezt az erdőt, de izibe! Autópályát mindenhova, oszt annak annyi! oh pardon, de akkor is a kurva annyukat!" kezdett lehiggadni, majd egy rózsaborokban akadt meg, akkor majdnem elkezdte a litániát előről, de meggondolta magát, kihúzta fenekéből a bugyit, majd elrepült a francba, hogy a vándor integetni nem tudott utána, kisvártatva megint azt hallotta, hogy autópályát, erdőtüzet! Na szóval vissza valóba. Szal benézett, gyomromban kicsit elállt a savam, végre csak kinyögtem, jó a hajad... ő meg hogy jól áll az öltöny.. haha. kínos, kínos... Aztán délután interjú, Teleki tér, te drága, aztán jó móka volt, tulképp felszabadult volt a hangulat, egy üvegkalitkában faggatott a kiskisasszony, köben a falak mellé tolt kartotékokat figyeltem, meg a pocsékul lerakott szőnyegpadlót. lépcsők mindenütt, meg mozgássérült WC. -kicsit ferdülnek az EU szabályok, ugye. Onnan nem haza, lement a nap, benéztem a nyócba, kellemes társaságot keresve. MEg is lett, ride on back to NewLypotown. A csajszik jófejek voltak, istenit kajáztunk, aztán befutott csajszi No.two, akit hátradőlve másfél órán keresztül lehet hallgatni, egyszerűen itt megakad a tudományom, kész, akkora show, ha csak elmeséli, lement az ABC-be, és dől belőle a szó, megyünk farsangra, na persze, aztán ebből az lett, hogy jól bealvás volt a kanapén, alig tudtam kicsavarni kezéből a vizipipa szárát. hmhmhmhmhmh ( : Reggel lett csumi csá, oszt hajrá északnak, pezsgő még dobogott a fejemben, de éreztem jó nekem a St Andrew, a nyugalom szigete, nagy alvások kiváló helyszíne. És akkor megint nagy idillke volt, mert annál kurvajobbat, hogy állok a nővéremmel a konyhapultnál, a zacsiból afriss sajtos kiflik néznek ki, csendben, komótosan, de hatékonyan fogyasztjuk májkrémmel, vajjal, meg erőspaprikával, ezt ti nem is érthetitek! Pupákok! Földön túli nyugalom. Zen. Peace. Love. Happyness. Aztán megjöttek a kis lények, de az is rendben volt. Hát és aztán persze bealudtam, kettőtől fél hatig. Onnan spontán alakult az iccaka. Haza ride három gyerekkel hátul, burger king faszt fúd az, csak becézik fúdnak, de az csak táp. Haza, fel, rendebbrakás, sordinoban persze, és aztán fürcsi, és át megint a nyócba, fel a zúgós liften, aztán gyűlt a társaság. Hogy is volt? ja igen. Te hol dolgozol? Lassan megfontoltan: egy drog.. pre ven ciós szervezetnél. mondta, majd tovább tekert. mekkora röhögés lett ebből... A másik meg aszongya az akadémiai üdülőben rozzant akadémikusok és özvegyeik... de be voltunk durranva, mint elszabadult bábszínházi bábok, amikor rákapnak az uzsgyira, és a fejverős tepsiből szívják az utcákat, tereket, te jó ég... pedig a hülye zsaruk odafele hogy kihalásztak a sorból, visszafele fél négy körül lángoló szemekkel bezzeg nem hehehe. ÚGy szeretnék meghallni, mint a nagyapám, betépve, békésen, vidáman, nem úgy mint a betépett utasai, rettegve, ugye. És még ráadásul az izéke unokatestvére a Balzac utcában meg se adta az elsőbbséget, nahiszen, szép dolog ez, na igen, akinek fekete autója van, még ha pötty is. ha tudta volna, ki van az úton, biztos körültekintőbb lett volna. Aztán délben megint haza, sárga szemüveg, Kispál, lefexem a hóba melléd, mekkora idill ez, mekkora idill. Na persze nem tévesztjük el a fontos dolgok elválasztását a napok szürke folyamától, mert az olyan, mint hogy egy jó hétvége is jól esik, nade ha lehetőség nyílik arra, hogy felkészüljünk a legnagyszerűbb létre, miről még a gazdagok és szépek is csak álmodoznak, csak ritkán jön ki oly tisztán az érzés, hogy jó most és jó is marad, mostantól mindörökké. Ámulsz, ugye?

Gonzo on the road utóirat

Az irodai folyosón péntek 10 órakor sültkolbász szag volt. Gőzös lett a fejem, lexivesebben ütöttem volna valaki arcát egy asztalos nyugodt tempójával, ahogy a nyers gerendából fényes bútor deszkát gyalul.

nadeviszont Bobby McFerrin. dontvörribíheppi

péntek, február 18, 2005

Szükséges de nem egészséges

2,5 decis bögre, fél deci víz 2 percre megmikrózva, neszkávét egy kanállal bevágunk a forrongó vízbe, ekkor heves reakció lép fel, habzik, de a bögréből épp nem fut ki, ezek után jön a cukor, egy-kettő kanál, de lehet anélkül is, vagy három, szal ezek után felkeverjük, vagy keverővel, vagy kanállal, ami épp akad. Ha ezzel is megvagyunk, öntsük fel hideg tejjel, van aki így szereti, de vissza is lehet rakni a mikróba. Ha zacskós tejet vettünk, akkor kis lukat harapva a sarkára habos kávét kaphatunk, ha a tényleg csak apró lukon keresztül préseljük ki a tejet. Hétvégén lehet tejhabot köpülni, ha gondoljátok, majd azt is leírom.

csütörtök, február 17, 2005

Cél nélkül

Úgy látszik csilis csoki ma megmarad. Jaj, ezt elmesélem, ez aranyos. Talán emlékeztek rá, régebben mondogadtam azokról az emberekről, akik egyszerűen nem bírnak jelentkezni, hogy nem igaz, hogy szarás közben nem lehet sms-t írni. Na hát tessék. A minamp (ez jó, ez vicces, minamp) a cégesklotyón ülve azt hallgattam, hogy a szomszéd kutricában egy kollega két nyögéses nyomás között nyomkodja a telefonját. Szerintem ez tök jó. Igazolták a sejtésemet, hogy tudományos legyek.

Valaki mondja már meg, miért hallgatok én Madonnát? ehh

Piros paprikát ettem és iszonyú jól esett.

Az ABC-be egy szál kardigánban mentem le.

Visszavittem pár üveget is.

A karórám tök tropa.

Térj magadhoz!

jóreggelt!

kávét?

Csilicsoki

Arra gondoltam, miért is ne próbáljam ki a csiliscsokitortát, ha már olyan kellemes kis kávézóban kötöttem ki egy klülső partnerrel, így aztán becsomagoltattam két szeletet. Ma elogyasztom, már csak a holnapira gondolva is. ugye. Kell venni tejet, hogy legyen mellé forró kakaó.

Lekvár, két üveggel. hálásak. remélem izlett a barackíz. lassú vagyok, majd megnövök. ha akarok. szirénák víllyognak a visszang mián az ajtó felől, közben zúg a gép, zörörg a kispál. Neon fénye alatt mereven figyelnek a gondosan megtervezett szekrényajtók matt fogantyúval. A falon táj, napsütötte.

És a végén mindenki összeáll egy képpé.

Vigadó Orbángyűlés

Társadalmi részeg.

Jóvan, úgyis, ha jók a pletykák, a színésznők feltétlen híve Vityánk, legyen neki. Viszont ha már itt tartunk, Bobby Mcferrin koncert lesz vasárnap, az is vidám lesz, az első sorban ülünk, azt mondják Bobby úr lejön a színpadról, bevonja a közönséget. Párhuzam? hát azért elég ferde dolog egy blokkban emlegetni B. M. Úrat O.V. Úrral, hátmég halványan célozni N.S. vidámvasárnapos Úrra, de nekem még ez is sikerült! Interjuhú holnapra posztponálódott. Lenn hagytam az új Old Navy (eh micsoda ellentétek feszülnek itt kérem!), kardigánomat, meg az edzőcuccom, most lenézek értük.

Anarhíjja!

szerda, február 16, 2005

Egy kis politika

Valami székely köcsög aszongya, hogy a lengyeleket a lengyelek vezetik, a németeket a németek, csak magyarország válik második izraellé. Érdekes, azt nem mondta, hogy a románokat a románok vezetik. Elég nagy faszság ez egy kormánypozícióba készülő magyartól romániában. És ezzel csak a sajátjaival baszik ki. Vagy lehet, hogy pont ezzel válik tetszetőssé a román közéletben? Zsidózni a magyar komenista kormányt? hö hö hö...

Életböl elcseszett pillanatok

Kispált hallgatok, zöld pulóverben ülök a helyemen, szidom a munkámat, másokat hallgatok, amint szidják a munkájukat, egyre hosszabbak az ebédszünetek, világosabb és világosabb az ég allja, amikor hazamegyek, az iroda felé egyre kisebb a dugó reggel, többet mondom, hogy túl sokat dolgozom, több és több kollégára fogom az én munkám elakadását, ha munkárólkell beszélni, elmondom, milyen jót síeltem, vagy hogy milyen fényképezőgépem van, másoknak szerzek melót és azon kesergek, hogy mások nekem miért nem, körben felül varrt bakancsom van, néha füllentek, de van úgy is, hogy ferdítem az igazságot, de ha kell folyékonyan hazudok. Ez változás kora. Na, kinek kell ez?

"Sokat keres az én szívem, hazahozza, kiönti, padlón vernek utolsót,
halaim, arany halaim, kiköpik a kukoricát, véres még a szárnyuk is."

Reggel, amikor blokkoltam, érezhettem valamit, mert ami ma az irodában volt, az minden eddigi határt alulmúlt, de szarni bele. Viszont az ebédnél régnemlátott ritka szép szemeket láttam és az ember hangulatán ez jelentösen tud javítani. Edzésen nagyon nevettem, persze csak szoridno, rejtve- fedve, hiszen az tetszett nagyon, hogy a velem párban talü-zö lány biztos nagyon tetszen Boby úrnak, tudjátok, piros pozsgás arc, olcsó szappan szag...

Kákukk!

Az egyetlen dolog, ami foglalkoztat, az a holnapi interjuhú, más meg nem érdekel, a meglévő helyemen semmi, de semmi nem tud lekötni, annyira nem érdekel, hogy mi történik velük, hogy csak na, és ezért aztán a többiek fognak egyszercsak szívni, bár a nagyobb érdekesebb dolgokat szagról 10 lépésről megismerem, bevállalom, elkezdem, aztán amikor a hülye, pitiáner szürkearcú tömeg akadályába ütközöm, lelohad a kedvem, szétkenem, tolom. Aztán ebből lesz az, hogy a friss még ráér, ha már egy hete nem történt vele semmi, akkor meg már nem is érdekes. Azon jár az eszem, hogy hogyan lehet kijátszani a szabályokat, ahelyett, hogy a szürkearcú tömeggel küzdenék. Meguntam azokat a kérdéseket, hogy miért kell a működőt megváltoztatni, miért nem bírnak egy (nekem) fontos kérdésre két hete válaszolni, miért kell nekem hülyeségekkel pöcsölni, hogy lehet az, hogy a nálam akár 23%-kal hülyébb csoportvezető lett miközben síeltem, már a második gyakonokom lép le idő előtt egy global céghez dolgozni, és még folytathatnám. Ilyen az drágáim, amikor valakit alulfoglalkztatnak.

Mátyási György kollégánk a városból jelentkezik, a fák havasak, ide hallik, ahogy recsegnek az öregek combnyak csontjai, a mazsolák busszal mennek, a vér profik az árkokban. Vigyázzatok magatokra!

kedd, február 15, 2005

Semmi küli

Most épp nincs mondanivalóm.

Now you can turn off my computer!

(ui.: vagy csak nem kötöm az orrotokra?)

Dead nigger storage

Hát most én tudjam? Nem tudom. Nincs fogalmam. Nem is vagyok kiváncsi. Viszont én is szeretem reggel a jó kávét.
Na ebből mi fog kikerekedni, figyelem magam, meg a bemondó távoli halálát, tésztát ettem, tésztasalátát, sok kukoricával. A nap le, én balra el. hétfő hét aláírási címpéldány, aláíró karton hogy telefonáljak a magányomba. Másrészt viszont olajsohal. 16 tonhalt nyomsz és mennyi a vér! Hathatós etetés ez az egész, Libanonban meg egymást ölik az arabok, tavalyelőtt jártam arra, a hegyen se lett semmi bajom, sivár ez a bajtalan lebegés az érveken át. Kétesms, délről és 800 lépésről, pszichedelika diszkrét megabája, közben persze este van. A bakancsom bezöldül, az elefántok sétálni indulnak a kanapén, a fekete fotel fát fest a fenekedre, havat lapátol a vizipipa, előzékenyen kinyitja a liftajtót a piros vasháromláb, a hűtő átment a szomszédba, fehér csipeszek pornófilmet forgatnak, két borosüveg végleg összeveszett azon, hogy ki a hazugabb, a Picasso repró Paul Austert lapozgat, de látszik, hogy unja, a szemetes megint savat hány, szegény, az a buzi fűtőtest meg csak nevet az egészen, tetszik neki amit lát, a piros fogkefe happy tree friends jeleneteket tölt le és elégedetten emlékszik vissza előző életére. És akkor beléptem az ajtón (és megint átléptem a nyomorult küszöbön, aki nemrég rászokott a dohányzásra).

"I don't care about the coffee in my kitchen, I care about the dead nigger in my garrage."

Áh, nem történik semmi se. Még is jó dolog ez a valentinap.

hétfő, február 14, 2005

South Park, Újlipótváros

Ez most vaskos lesz.

Reggel leginkább ondószag volt a liftben, bár lehet, hogy csak túl korán volt és éhes disznó makkal álmodik, vagy az is lehet, hogy a kurta farkú malac az üveghegyen kúr.

Vállalati jelenet:

Szitu: Autómata redőny (modern árnyékolástechnikai eszköz) nem működik, nem lehet dolgozni, a kapcsolóval se ereszkedik le.

Naspütötte dolgozó: Szeretném bejelenteni, hogy az automata redőny nem működik, ömlik be a napfény, nem lehet a képernyőket látni. Szerelő diszpécser: -2 fok alatt automatikusan letilt, mint a nagy szélben.
Naspütötte dolgozó: Nade...
Szerelő diszpécser: A jó hír az, hogy 5 körül már talán melegebb lesz.
Naspütötte dolgozó: De addigra hazamegyek és a nap is lemegy...
Szerelő diszpécser: A másik jó hír az, hogy hétvégére felmelegedést igér a
meteorológia Naspütötte dolgozó csendben telefont letesz, nem gondolkozik.

vasárnap, február 13, 2005

Megvan! Megtaláltam!

Ha eljegyzek valakit, akkor ezt az órát fogom adni eljegyzési ajándékul. hadd szenvedjen!



(T. találmánya után szabadon, bár az szép, de tényleg az meg arany is, pont olyan fogarany)

Performance

Tegyük a következőt:

Vásároljunk magunknak Magyar Narancsot. Az ehetit. Helyezzük az ágyba magunk mellé, ügyeljünk arra, hogy fehér legyen a lepedő. Feküdjünk mellé, úgy, hogy ne ébresszük fel a mellettünk fekvőt, már ha még nem ébredt fel, már ha fekszik mellettünk valaki. helyezzük fejünket a lap bal oldalára és nézzük meg a képen látható leendő elnök arcát. vhuáááááá (fehér háttéren rád szigorú arccal néző fejet kapunk, rémisztő. Az Adams family magyarországi leszármazottja néz ránk, megnyugatató mosollyal. Ezt csak azért írtam a végére, mert úgyse csinálod meg, mert lusta vagy, bazdmeg!) EGyébként a vasárnap délelőtt meg pihenésre van, de ha te mosogatni akarsz, hát szivacs örömest! Egész délelőtt olvastam megint, de nem volt benne sok köröm, és ha éttermem lesz, azt Éva Rezervátum néven nyitom meg és az lesz az alcíme, hogy Vendég ne lőj!

Visszatértem a hétközlapok közé, bal felső makk hetes.

péntek, február 11, 2005

Elindultam egy úton..

Ma havazott egész hajnalban, reggelre meg esett az eső, a franckarika fog felmenni síelni, meg már a bérletem is lejárt, szal Papírkutya voltam, vagy nejlonkapitány, ahogy gondolod, de én maradtam lenn. Aztán nagy elhatározás született, menjünk kirándulni. És akkor elmentünk kirándulni és láttuk, hogy ez jó! Közben ezt dúdoltuk, főleg, mikor már másodszor jött velünk szembe ugyanaz a sífutó párocska, nem voltak öregek, áh, csak mögöttük egy fekete leples földművelő loholt, szénabetakarító kéziszerszámmal a vállán. Ja, persze a dal:

Indulj el egy úton
Indulj el egy úton
Én is egy másikon
Hol egy mást találjunk
Egymáshoz se szóljunk

Aki minket meglát
Mit fog az mondani
Azt fogja gondolni
Hogy idegenek vagyunk.

Idegenek vagyunk
Szeretetet tartunk
Ahol össze gyűlünk
Ketten szeretkezünk

Az bajom van véled
Sír a szívem érted
Sír a szívem érted
Majd meghalok érted.

Szal ezt. 5 fok van, melegünk van, holnap megyünk haza, előtte talán salzburg, kiváncsi vagyok mire megyek haza...

A finnek!

Peeeerrrrrrrkeleee!

Ez annyit tesz, örödög, ezt ivás előtt illik jó mélyen és telitorokből üvölteni. A játék lényege az, hogy először két perc csendben ülnek, majd egyszerre üvöltés Peeeerrrrkele ivás, aztán egy perc, üvöltés ivás, fél perc, üvöltés ivás, 15 mp és így tovább... Ja és amikor főztünk, lásd mint lent, akkor az asztalnál fokhagymaevő versenyt rendeztek, 8-8 gerezd, inni- enni tilos, aztán körbeadtak frissítőként egy vöröshagymát, majd csiliszószt, kiskanállal. jófej banda, mi? Én két nagy gerezdet nyomtam, aztán szeva. kellett főzni, ugye.

csütörtök, február 10, 2005

Glacier

Egy többszáz méter magas oszlopnélküli 70 személyes kabinnal mentünk fel. És nekem közben persze az amerikai pilótán járt az eszem, aki az F16-ossal levágta a kötelet... Mindegy, mindegy, tényleg nem akarok ilyen nagyon rossz kezdéssel indítani, de ami a szívemen az a szánom. kezdjük elölről, koncentrálás! Ja, igen, nem volt ma zene, pontosabban csak én üvöltöttem néha, hogy
"van egy kék tó a fák alatt,
ha beleteszem lehűti a lábamat,
szájber gyerek kérjél bocsánatot,
nem mutatom meg a kacsámat ott..."
so much about music...

Ma gleccsersízés volt, amiről azt gondoltam, hogy valami nagyon nehéz dolog, de a pályák könnyűek és kevesen vannak, (a pályák és a pályán a léces népek), viszont erősebben süt a nap, és fokozottan dübörög a szél és nagyon gyönyörű a kilátás, és vannak gyapjasvarjak, meg még mittomén mi, szal merőben más, mint a sima (buckás) sípálya. Tök szépen szlalomoztam, jobbra, balra, jobbra balra... mint a nagyok, még a pályáról is lejöttem, de csak egy kicsit. Nem teccik.
Ma lejárt a bérletem, holnap, ha lehetne bemennék a Salzburgba mer a sznobériát is etetni kell, meg fogyjon az a mócártkugli, ugye. Gözgombóc szar. Leves szar.A többiek jelenleg szaunáznak. Ez jár mostanában a fejemben:

- Internet
+ Cabernet

Többet nem tudok elmondani, kérem kapcsolja ki a lélegeztetőgépem!

Estivacsi

Jaj. Szal kis triádunk nekilátott főzni, a hölgytagunk aggódott és ennek gyakran adott hangot. A végére inkább hangadás volt, mint főzés, a rizs kemény maradt, telenyomta fűszerekkel, még jó, hogy előtte megkérdezte, belethetem? Mondok, ne majd a végén. Zzzzzzutty. akkó minek kérdezed? Mindegy. A legszebb a végén a 3 hatalmas lekozmált edény mosogatásakor volt, ketten fijukák csiszatolunk, ott áll mellettünk kisasszony csípőre tett kézzel, aszongya, jaj, ez így annyira rossz! Mondok, mi is? Hát hogy nem férek oda. Teeeesssék parancsolj! De nem jött közelebb. Na jó, hogyjuk, szal szar lett a kaja, bár volt, aki kért repetát. Még jó, hogy napközben szerkesztő úr megjegyezte, vagy jó legyen, vagy sok. Hát kérem ez kurva sok lett, a legnagyobb lábosnyit ki is vágtuk, mint a huszonegy. erre jön a hausmajszter, hogy a zsák az fizetős és ne hogy má így meg úgy. überkircsi. Reggel ua. csak még az ucccsó odaégettet ellötyögtettem.

Ma megyünk gleccserre! 3000 m magas. hűűűhaaaa

szerda, február 09, 2005

Kellékek

Éjjel még hallottam, ahogy a társaság az Élet a legjobb méreg c. ópuszt énekli. Hajnalban még pirkadat előtt ébredtem, néztem a csillagokat, mintha a hegybe zuhant volna a göncölszekér, először azt hittem a ratrakok, annyira fényes volt. Aztán szép lassan pirkadt, felttébb emelkedett, költői volt. Ilyenkor jó gondolkozni.

Reggel nehezen indult a társaság, persze én is, így vicces volt, hogy mire végleg és egyértelműen elhatároztam, hogy végképp legyalulom a hegyet, pont az első hüttés zene a say you will say you won't, make up your mind volt, és hát ami még nagy öröm volt, az az, hogy lement végre valahol az a modern tóking is, a joma hart joma szól. Térdre ereszkedve, üvöltve énekeltem! (Nagy siker volt) Csináltam ma videót, síeltem lefele, aztán a végén a haverok mellett taknyoltam egy nagyot, dokumentálva van, nagy jó.

Munka. Faszok. Ezek olyanokkal hivogatnak, hogy hihetetlen, csak én tudom megmondani, meg ilyenek, közben meg délután bejelentette a gyakornokom, hogy kösz, átmegy az Unilverhez. hát mennyé. have fun. Jövő hét csütörtökön megint interjuhú, innen be is blokkoltam magam hétfőre a fodrászhoz, mert most kissé szedettvedett a búrám.

A ház mellett őzek legeltek az etetőben, tegnap meg szarvas vadas volt. Ma rajtunk a sor, mi főzünk. kolbászos rizotto, de nem én találtam ki. Lenne inkább pulykamell, vagy csirkemáj, de mindegy.

Hallom otthon -24?? höhöhöhö

Holnap gleccsersíelés lesz! jipííí

kedd, február 08, 2005

keddeste

Az egész úgy kezdődött, hogy du. 5 körül találtak egy fél üveg behert, egy órával ezelőtt már az egyik kiváló országos médium sportszerkesztője az asztalon állva fél kezében egy ipari merőkanalat szorongatva ölelgette a lámpát. Még a végén jól érzem magam, erre oda kell figyeljek. Ja és a kedves kis finn kislány egy bájos mosoly kiséretében adott egy zsák mandarint, persze ez nem zökkent ki minket. Elég nekünk a magunk baja. Viszont honnan a francból tudta, hogy gyümölcséhségem van? ez rejtély...

American woman, stay away from meeeeee

Slope down!

Most is dúrvába nyomom, viszont egyre ritkábban csap ki rajtam a porcukor. most délután a hegyről lefele buckákat, jégtáblákat már nem láttam, mert sötét a napszemcsi, így aztán erezd meg, durr bele, jöttem, mint a fosós meszes. oszt jóvan. Bár csak úgy tudnék síelni, ahogy síelek. Volt egy mérőműszer is, 58,valamivel jöttem le, de tudom, hogy máshol mentem gyorsabban is. szal felírhat a rendőr.
Zene: Icc dö fájnal kauntdaun. ÉS ami a legdúúúrvább: Örömóda németül hamisan, de sramlizenésítve. Jobb mint a galambos lajos. végén léggitároztunk rá. Ja és megint a jó formámat hozom, fél négy óta fenn vagyok. mármint reggel. és nyikorog az ágyam, szal nem túl tisza, amikor nem nappal van. Ma bekentem magam nivejával! Láttam a mentőszánt, inkább itt temessenek el!

hétfő, február 07, 2005

vicces

Lehet kapni Barbie nyalókát. Elneveztük Kansas nyalókának.... hehehe

ééérted, Ken's ass. ha haha ahaha hhaaahhh h

Jomahart, jomaszól

A sípályák sajátja a magas színvonalú zene közvetítése, ezt ugye mindnyájan tudjuk. Eddig volt Makaréka, Lambada, Téntid láv, Láb iz in di er, Hiányzik még a Laszt krisztmasz áj gév jú máj hárt, veri keksz déj jú gév it avéj, meg az is hogy joma hart, joma szól. Egy olyan pillanat volt, amikor jó zene ment a hűttében, Pink Floyd, Wish you were here, na ez volt az a pillanat, amikor prüszkölve jött belőlem a folyékony trágya, még jó, hogy nem folyt a bakancsomba. (jesz oké, bocsika). Hozzáteszem a jó énekekről én gondoskodom, ma Kispált (befexem a hóba melléd, nyakamban összeér a víz) meg RHPS (Don't Dream it, Beeee it) énekeltem, persze miközben ezerrel téptem lefele.

Az ember mindenre felkészül, két sál, még egy réteg, extra kenőcsök (kell a francnak), pótsapka. Nade vazze, hogy az ember az első nap pont napszúrást kapjon? Hihetetlen! Mindegy, ez is megvót, most már igérem lesz rajtam sapka. (vagy nem).

Finnek jó fejek, a többiek is valójában, szal panaszra nincs ok. Fél tíztől aludtam, na persze csak fél hatig, mert minden nem lehet tök életes, és az is van, hogy a legújabb Para Kovács könyv rettenetesen nyomasztó, igazi heroinista regény. Viszont röpke 3,5 perc alatt bealszom rajta.

vasárnap, február 06, 2005

Tisza dolog ez a síelés!

Szóltam, hogy síelni megyek, minek nézel be? Jóvan, van itten is internyet és persze függő lévén megtaláltam.

Jól megmondtam, hogy durván letarolom a hegyet, és lőn, egy a társaságban lévő lány oda is jött, te durván nyomod nagyon... Aztán a parkoló felé kétszer estem seggre, most az fáj. De ne mondjátok el senkinek. Itt mindenki páros, és evezős. Sífutnak. Egészségesek és szépek, és nem káromkodnak. Fura lesz ez az egy hét, az kurvaisten!

És szarbarna leszek, az is tutifix!

Ilyen velem az élet:




szombat, február 05, 2005

Első blog a síelésről

Indulaskor eloszor Gazdagretrol kellett visszakeveredni az autopalyara, szal sok joval nem kecsegtetett az ut. Jott velunk 4 finn egy franko-anglo finn, ezek hoztak magukkal renszarvas hust. Nem egy halas tarsasag ez, igy karacsony utan bo egy honappal. Van a 22 emberbol egy kollega es meg 1-2 ismeros, de idegenul erzem magam. korosztalyom az etkezo asztalnal verexik. fasza. A taj viszont extra szuper. napsutes. 3 m mely friss ropogos hav

péntek, február 04, 2005

Magyaregy

Nézd má a legidösebb uncsiöcsém vót a tévében, (majdnem)természetes közegében mutatták, az óvodában.

Kiben bízhat az ember?

Hát a növérében! Lett tréninggatyám! Ronda, fekete, viseltes, turkált, de pont ezért kircsi!

Megyek sijeln ni hi hi

je je jeeehhh

(22 emberböl csak a volt gim. oszt. társam ismerem, az is rég vót, ugye, másokat meg nem, és akiket meg mégis, na hagyjuk. Szal ez se biztos, hogy szöke tisza ötlet volt, ígyhát marad a lavinaindítós vadsízés)

Síelni megyek. jól

Durván durr bele a hegybe, hogy csak úgy porozzon a hó!

halihóóóóó!!

Rutin reggelek

Jóreggelt, tejeskávét? két cukorral? Hogy aludtál? Meleg van álad. Mit álmodtál? Aha. érdekes. Ilyen korán mész be? ühüm. Kossuth téren jó, ha kiteszlek? Petőfi híd jobb lenne.

dont worry, be happy. bal I./5-6

csütörtök, február 03, 2005

Na ez kész...



Stadler a mecénás- Kovács Gábor (Nem is tudod, mi? Kogart alapítvány) menedéket kér...

Az élet nem egyszerű

Na, öszpontosítsunk a lényeges dolgokra, munka, síelésre bevásárlás, tréninggatya még mindig nincs, öszpontosítsunk a lényeges dolgokra, öszpontosítsunk a lényeges dolgokra. Ez asszem ma nem annyira fog menni, most kicsit megborultam, mint vasorrú bába fémdetektor kapuban. öszpontosítsunk a lényeges dolgokra. telefont megjavították, ez jó. Laptop műxik. Ez is jó. Az asztali gépemet egy vadiúj laptopra cserélik. ez is jó. öszpontosítsunk a lényeges dolgokra. staratégia. új állás. öszpontosítsunk a lényeges dolgokra. bene bene bene bene

Krumplistészta!

Tegnap alig, hogy kiléptem az edzésről, kedves figyelmességben részesültem, kaptam krumplistésztát, mert tudta, hogy most jövök ki a thaichiról. Ez igen- igen szép dolog! Ezt még sokáig fogom emlegetni, mert ez az amit igazán sokra becsülök. Csendes angyalok vannak köztünk, csak soxor nem vesszük észre. Aztán ittunk villányi bort, de az szar volt és akkor bontottam Szamorodnit, az meg jó.

Berliniek! skypra akartalak volna bennetek híni, de hát...

Síelni indulok, úgy döntöttem vadulni fogok, letarolom és csokorba szedem a fákat és a rózsaszín overálos festettkörmű hölgyeket, beterítem a kis köcsög túristákat, mert az jót tesz. Egy állat leszek, hogy aztán megtérjek és én legyek a legbékésebb maszületett bárány.

(azért ez egy elég gyenge post, pedig kedves próbáltam lenni, ezt még erősen gyakorolni kell)

szerda, február 02, 2005

Az élet egy csudafilm!

EZ a Kusturica tudja, hol kell a jó témát keresni, nade azért ez már azért túlzás a halivúd gennyből. Fehér galamb az ágyúcsövön. nahiszen. Megnézhettük -kis túlzással- a jugoszláv háború Schindler listáját. Volt benne minden, amit egy átlag CNN néző a jugó háborúval azonosíthat: muzulmán, csetnik, hegyek, kecskék, hülye KFOR, orvlövészek, idióta tolakodó közvetítő picsa, csempészek, egymillió márka. Meg volt minden, amit Kusturicától megszokhattunk, csempészvonat, ármány, repülő ágy (hal helyett), heppiend, muzsika, bölcs öregek, levegőbe lövöldözés. Sablonok, sablonok, sablonok... Eh, és mégis tetszett. Biztos a társaság teszi...

Aztán keddeste, de csak mentem jönni. Ja meg megint kaptam egy laptopot a cégnél, de ez is egy rakás lepkefing.

Nagyon tisza ez a bródbend!

kedd, február 01, 2005

Öreg a villamoson

Felszallt egy oreg a vilamosra. Latszott rajta, hogy vilag eleteben dolgos ember volt, vizszerelo, de jo vizszerelo. Fonokei megbecsultek, kollegai tiszteltek, keveset szolt, de az a helyen volt. Sort csak muszak vegen, akkor is csak egyet. Otthon szigoruan nevelte gyerekeit, csak ritkan jart el a keze, legidosebb fia Svedorszagban autoszerelo, mostanaban mar kuld haza penzt, lanya fosikolas Veszpremben. Pincerkedik valami kocsmaban, ez annyira nem tetszik az oregnek, de eltartja magat, es hat ez a fo! Amikor vegre nyugdijba ment, sokan eljottek a bucsubulijara, meg olyanok is, akik mar reg nem dolgoznak a vallalatnal. Egy nagyon szep olajfestmenyt kapott 2X1,5 meteres, pont oda illik a lakotelepi lakas "nagyszobajaba", az ajtotol balra. Teli tajat abrazol, az elenk szinei, a vadaszhaz s a hatterben latszo ket szarvas tetszik neki a legjobban. Mostanaban a szomszedoknak, baratoknak segit, rikan, mert nincs nagyon kedve dolgozni, bar fenykoraban meg sajat szerszamot is keszitett esztergajos haverjaval. Azokat kedvenc utodjanak adta, ezert az asszony morgott, lehetett volna penzt is kerni, de most mar mindegy.

Hogy honnan veszem mindezt? A tiszta, bar kisse viseltes Spar cekker zsinor fuleire 0,25-os slag cső darabot rakott, hogy kenyelmesebb legyen a fogása.

Az élet fontos bazmegjei

Tegnap egy nagyfőnökkel találkoztam meg egy leányvállalat vezigjével, együtt dolgoztunk külföldön. Megkérdezték most mi van velem, mondom hogy mivan. Röpke néma csend, és aztán viccelődés, hát szevasz. Ma meg a kedvenc osztvezzel futottam össze a folyosón, extravagáns, tweed kockás ruhákban jár és pumuklivörösre van festve a haja, szal nekem bejön. Aszongya, és mi is lettveled, mondom neki. Válasz:

Nabazmeg!

majd ő balra el.