Koncepció szerint betegeskedős hétvége

1. Silent Boban & Son: Marco Markovic Akadémiai Haknija
Az úgy volt, hogy alszom még egyet a friss levegő után, amit a Premier outletben vettem, ezzel a körrel is a MOL járt jól, más nem. Erre kiderül, hogy egy órával később már atyámmal ülök a Zeneakadémián, Boban Markovic orkestar koncerten leszk, lettem, ami nyögve- nyelősen rugaszkodott el, a zenekaron látszott, hogy sör nincs, a közönség ül, ez nem egy sátor, vagy kerthelység, csupa arany minden, szal úgy hatottak ott a színpadon, mint kontroller asztalán a Lenin szobor. Kicsit húztam is a számat, a telefonomat bizgeráltam volna, mint általában a moziban szoktam, én a főcímből leveszem, jó lesz-e a film, ha nem, akkor nem érdekel, internetezem, sms-ezem, bloggolok, miazmás, itt ezt nem tettem meg, de fészkelődtem rendesen. Én váltig (váltig? ez meg mit jelent?) állítom, hogy hibáztak sokat. Hát innen szép nyerni, ha futball csapatunk is így tudna fejlődni egy meccs alatt, talán érdemes lenne mérkőzésekre is kijárni. Na hát szóval a végére dübörgés és állva tapsolás lett a koncertből, virtigli kis hakni, azt meg kell hagyni! Nem hittem a fülemnek, atyám a nyugalom mellszobra hújjogatott, tapsolt, fütyült. Az én apám. Ez kb. akkora meglepetés volt, mint amikor az órás rádió bekapcsolt pár éve egy ismerős hang sztorizott a rádióban, fura volt, mert közben meg mintha apám lenne, de hegyrészt külön éltünk már akkor, másrészt meg ő nem beszél dolgokról. És kiderült, hogy Tilos betelefonáló lett, reggelente ott hallgattam apám jobbnál jobb sztoriait. És kijöttem a koncertről, hangposta, csendes mosoly, lássuk az iccaka többi részét. Ezek után összeszedtem a sarki havert meg a nyóckerben a csajokat és elmentünk Emeletráépítést avatni.

Emeletráépítésavatás
A szerb-magyar házaspár, a görög meg az amerikai a Tompa utcában emeletráépített lakást vesz, majd 8 hónappal később megrendezik a közös házavatót, ahova hívnak fűt fát, a fű egy kicsit erős volt, elég volt egy slukk 15 perc vigyorhoz. A külföldiek sora gyűlik, persze, hogy régi arcok tűnnek fel, és azt kell hogy mondjam egy nagyon korrekt tripla házibuli lett ebből a kavalkádból, kilátással egész budapestre, pezsgővel, törött poharakkal, angol buldoggal, rettenet arcú görögökkel, don't leave me this way-jel, egy óra alatt 4.2 km-t úszó ír vizipólós lánnyal, leibnitz keksszel és reggel fekszel. Kocsiba be, könyököt ki, hatan krúzolunk, egyes golf, kettes golf, hármas golf ééérzed! A pirosnál megállt egy nagy fekete autó benne öt faszival akik azt nézték, hogy lehet az, hogy az én szakadt kocsimban hátul, hány is? nééégy, négy nő ül! :) hahahehe!

"Az őrangyalom egy barom..." kicsit nem figyel oda, milyen vidám is tud lenni a zélet!