Ceci n'est pas une pipe

csütörtök, február 24, 2005

Tündérmese utóirat

Na, jóvan gyerekek, azér nem kell elszállni teljesen, elég az érzelgősségből, ültem a kádban és sajnáltam magam, erre írtam ezt az előbbit, ennyi! Felejtős. Pomelot én vettem magamnak az Auchanban, illóolajat meg még régebben, azzal locsolom a párologtatóvizet, hogy éjjel jobb legyen a hangulat :). Nem kell itten sírni, ez nem komoly, ez csak egy képernyő, amit bámulsz! Mindenki menjen a dolgára, nincs itt semmi látnivaló. Viszlát! Elmegy az utolsó villamos, rátok melegszik a kabát, lejár a bérletetek, lekésitek a pénzes postást!

Végre vettem tejet is, legalább iszom egy jó kávét reggel.

Összefutottam az ebédlőben egy jó régi ismerőssel. Ha valaki elmúlt 30 tudhatná, hogy nem tud vicceket mesélni, ne rajtam gyakoroljon, mert épp nem volt kedvem gyenge szőke nős vicceket hallgatni, miközben az elképesztően sötét hajú, kreol bőrű pé nztáros nénibe szerettem bele kissé, akinek akkora göndör boglya nőtt a fejére, hogy abban egy kisebb lovas század is elbújhatna a labancok elől. Szóval a nap legszexuálisabb pillanataiban odalép valaki és dadogva szőke nős viccekkel traktál. Hallatlan! Na de nem?