Gonzo on the road

Idült idilkés hangulat a tavaszias langymeleg lételemes összerakható életből

Az hogy is kezdődött? ja ja ja, megvan, szal menjünk vissza szombatba. Péntekbe, that is, mert akkor elmentem interjúra, de még előtt benézett egy voltom, amitől a hátamon szaladt a kisegér, mer a szararc kollégák között megjelenése olyan volt, mint amikor az eltévedt vándorra ráesteledik a havas erdőben, a farkasok üvöltenek, és akkor egyszercsak a hegyitündér meleget és fényt árasztó mosolya villan ki a kanyaron túl. A vicces vége ennek a történetnek az, hogy a tündér bandzsa, és nekimegy egy fának, ettöl kissé dühös, mert érzékeli a vándor jelenlétét, hozzá nem illő módon hangosan elkiáltja magát: Na bassza meg a kurva édes anyukáját az összes gyökeres istenverése, hogy tankkal dózerolnák le ezt az erdőt, de izibe! Autópályát mindenhova, oszt annak annyi! oh pardon, de akkor is a kurva annyukat!" kezdett lehiggadni, majd egy rózsaborokban akadt meg, akkor majdnem elkezdte a litániát előről, de meggondolta magát, kihúzta fenekéből a bugyit, majd elrepült a francba, hogy a vándor integetni nem tudott utána, kisvártatva megint azt hallotta, hogy autópályát, erdőtüzet! Na szóval vissza valóba. Szal benézett, gyomromban kicsit elállt a savam, végre csak kinyögtem, jó a hajad... ő meg hogy jól áll az öltöny.. haha. kínos, kínos... Aztán délután interjú, Teleki tér, te drága, aztán jó móka volt, tulképp felszabadult volt a hangulat, egy üvegkalitkában faggatott a kiskisasszony, köben a falak mellé tolt kartotékokat figyeltem, meg a pocsékul lerakott szőnyegpadlót. lépcsők mindenütt, meg mozgássérült WC. -kicsit ferdülnek az EU szabályok, ugye. Onnan nem haza, lement a nap, benéztem a nyócba, kellemes társaságot keresve. MEg is lett, ride on back to NewLypotown. A csajszik jófejek voltak, istenit kajáztunk, aztán befutott csajszi No.two, akit hátradőlve másfél órán keresztül lehet hallgatni, egyszerűen itt megakad a tudományom, kész, akkora show, ha csak elmeséli, lement az ABC-be, és dől belőle a szó, megyünk farsangra, na persze, aztán ebből az lett, hogy jól bealvás volt a kanapén, alig tudtam kicsavarni kezéből a vizipipa szárát. hmhmhmhmhmh ( : Reggel lett csumi csá, oszt hajrá északnak, pezsgő még dobogott a fejemben, de éreztem jó nekem a St Andrew, a nyugalom szigete, nagy alvások kiváló helyszíne. És akkor megint nagy idillke volt, mert annál kurvajobbat, hogy állok a nővéremmel a konyhapultnál, a zacsiból afriss sajtos kiflik néznek ki, csendben, komótosan, de hatékonyan fogyasztjuk májkrémmel, vajjal, meg erőspaprikával, ezt ti nem is érthetitek! Pupákok! Földön túli nyugalom. Zen. Peace. Love. Happyness. Aztán megjöttek a kis lények, de az is rendben volt. Hát és aztán persze bealudtam, kettőtől fél hatig. Onnan spontán alakult az iccaka. Haza ride három gyerekkel hátul, burger king faszt fúd az, csak becézik fúdnak, de az csak táp. Haza, fel, rendebbrakás, sordinoban persze, és aztán fürcsi, és át megint a nyócba, fel a zúgós liften, aztán gyűlt a társaság. Hogy is volt? ja igen. Te hol dolgozol? Lassan megfontoltan: egy drog.. pre ven ciós szervezetnél. mondta, majd tovább tekert. mekkora röhögés lett ebből... A másik meg aszongya az akadémiai üdülőben rozzant akadémikusok és özvegyeik... de be voltunk durranva, mint elszabadult bábszínházi bábok, amikor rákapnak az uzsgyira, és a fejverős tepsiből szívják az utcákat, tereket, te jó ég... pedig a hülye zsaruk odafele hogy kihalásztak a sorból, visszafele fél négy körül lángoló szemekkel bezzeg nem hehehe. ÚGy szeretnék meghallni, mint a nagyapám, betépve, békésen, vidáman, nem úgy mint a betépett utasai, rettegve, ugye. És még ráadásul az izéke unokatestvére a Balzac utcában meg se adta az elsőbbséget, nahiszen, szép dolog ez, na igen, akinek fekete autója van, még ha pötty is. ha tudta volna, ki van az úton, biztos körültekintőbb lett volna. Aztán délben megint haza, sárga szemüveg, Kispál, lefexem a hóba melléd, mekkora idill ez, mekkora idill. Na persze nem tévesztjük el a fontos dolgok elválasztását a napok szürke folyamától, mert az olyan, mint hogy egy jó hétvége is jól esik, nade ha lehetőség nyílik arra, hogy felkészüljünk a legnagyszerűbb létre, miről még a gazdagok és szépek is csak álmodoznak, csak ritkán jön ki oly tisztán az érzés, hogy jó most és jó is marad, mostantól mindörökké. Ámulsz, ugye?