Dead nigger storage

Hát most én tudjam? Nem tudom. Nincs fogalmam. Nem is vagyok kiváncsi. Viszont én is szeretem reggel a jó kávét.
Na ebből mi fog kikerekedni, figyelem magam, meg a bemondó távoli halálát, tésztát ettem, tésztasalátát, sok kukoricával. A nap le, én balra el. hétfő hét aláírási címpéldány, aláíró karton hogy telefonáljak a magányomba. Másrészt viszont olajsohal. 16 tonhalt nyomsz és mennyi a vér! Hathatós etetés ez az egész, Libanonban meg egymást ölik az arabok, tavalyelőtt jártam arra, a hegyen se lett semmi bajom, sivár ez a bajtalan lebegés az érveken át. Kétesms, délről és 800 lépésről, pszichedelika diszkrét megabája, közben persze este van. A bakancsom bezöldül, az elefántok sétálni indulnak a kanapén, a fekete fotel fát fest a fenekedre, havat lapátol a vizipipa, előzékenyen kinyitja a liftajtót a piros vasháromláb, a hűtő átment a szomszédba, fehér csipeszek pornófilmet forgatnak, két borosüveg végleg összeveszett azon, hogy ki a hazugabb, a Picasso repró Paul Austert lapozgat, de látszik, hogy unja, a szemetes megint savat hány, szegény, az a buzi fűtőtest meg csak nevet az egészen, tetszik neki amit lát, a piros fogkefe happy tree friends jeleneteket tölt le és elégedetten emlékszik vissza előző életére. És akkor beléptem az ajtón (és megint átléptem a nyomorult küszöbön, aki nemrég rászokott a dohányzásra).

"I don't care about the coffee in my kitchen, I care about the dead nigger in my garrage."

Áh, nem történik semmi se. Még is jó dolog ez a valentinap.