Ceci n'est pas une pipe

szerda, február 09, 2005

Kellékek

Éjjel még hallottam, ahogy a társaság az Élet a legjobb méreg c. ópuszt énekli. Hajnalban még pirkadat előtt ébredtem, néztem a csillagokat, mintha a hegybe zuhant volna a göncölszekér, először azt hittem a ratrakok, annyira fényes volt. Aztán szép lassan pirkadt, felttébb emelkedett, költői volt. Ilyenkor jó gondolkozni.

Reggel nehezen indult a társaság, persze én is, így vicces volt, hogy mire végleg és egyértelműen elhatároztam, hogy végképp legyalulom a hegyet, pont az első hüttés zene a say you will say you won't, make up your mind volt, és hát ami még nagy öröm volt, az az, hogy lement végre valahol az a modern tóking is, a joma hart joma szól. Térdre ereszkedve, üvöltve énekeltem! (Nagy siker volt) Csináltam ma videót, síeltem lefele, aztán a végén a haverok mellett taknyoltam egy nagyot, dokumentálva van, nagy jó.

Munka. Faszok. Ezek olyanokkal hivogatnak, hogy hihetetlen, csak én tudom megmondani, meg ilyenek, közben meg délután bejelentette a gyakornokom, hogy kösz, átmegy az Unilverhez. hát mennyé. have fun. Jövő hét csütörtökön megint interjuhú, innen be is blokkoltam magam hétfőre a fodrászhoz, mert most kissé szedettvedett a búrám.

A ház mellett őzek legeltek az etetőben, tegnap meg szarvas vadas volt. Ma rajtunk a sor, mi főzünk. kolbászos rizotto, de nem én találtam ki. Lenne inkább pulykamell, vagy csirkemáj, de mindegy.

Hallom otthon -24?? höhöhöhö

Holnap gleccsersíelés lesz! jipííí