Estivacsi

Jaj. Szal kis triádunk nekilátott főzni, a hölgytagunk aggódott és ennek gyakran adott hangot. A végére inkább hangadás volt, mint főzés, a rizs kemény maradt, telenyomta fűszerekkel, még jó, hogy előtte megkérdezte, belethetem? Mondok, ne majd a végén. Zzzzzzutty. akkó minek kérdezed? Mindegy. A legszebb a végén a 3 hatalmas lekozmált edény mosogatásakor volt, ketten fijukák csiszatolunk, ott áll mellettünk kisasszony csípőre tett kézzel, aszongya, jaj, ez így annyira rossz! Mondok, mi is? Hát hogy nem férek oda. Teeeesssék parancsolj! De nem jött közelebb. Na jó, hogyjuk, szal szar lett a kaja, bár volt, aki kért repetát. Még jó, hogy napközben szerkesztő úr megjegyezte, vagy jó legyen, vagy sok. Hát kérem ez kurva sok lett, a legnagyobb lábosnyit ki is vágtuk, mint a huszonegy. erre jön a hausmajszter, hogy a zsák az fizetős és ne hogy má így meg úgy. überkircsi. Reggel ua. csak még az ucccsó odaégettet ellötyögtettem.

Ma megyünk gleccserre! 3000 m magas. hűűűhaaaa