Békes boldog semmitmondó pénteki blog

Rosszullét? leszarni! "Rajzolj pöcsöt a plakátnak", mit bánok én bármit is? az a jó, hogy aludni is lehet, nem kell idegeskedni, nem kell gondolkodni, menni kell az orrom után, az meg jó nagy, lehet utána menni, egy jó leves, egy jó társaság, egy jó sós asztal, egy jó szar papírpoharas kávé, nade télleg, bementem a sarki ABC-be, veszegetem a cuccokat a kosárba, dióspatkó, mert az javítja az ezorterikus jelenlétet a gammasugarakon keresztül, meg szerencsét is hoz, még ha nem is lótalp, sajtos kifilt kettőt, az páros, én meg páratlan, jól megleszünk így hárman, négy zsömlét, hátha enni is kell valamilyen még előre nem látható oknál fogva, meg ugye a magyar narancs, mert billeg a háztető. Mondok a pincérnőnek, kezicsókkolom, most nézem, csak 500 forintom van, mi fér bele, pötyög, pötyög, mosolyog, aszongya 499. Ennyire teátrálisan még nem kaptam vissza Egy azaz 1 forintot. Nézd má pincérnőt írtam postás helyett. Nem. pénztáros. ezaz! Most este negyed kilenckor csak a kedvemért még feljött a nap egy pillanatra, átsütött a János hegyen, csak úgy szikráztak a kilátó ablakai, az ablakomban meg az aloe verák komótosan felegyenesedtek unott telelésükben, ahogy felkelt, úgy vissza is csúszott a napocska, mosolygós reménysugarat hagyva maga után a dolgára ment, biztos valami Nagyon Fontos Előterjesztést
kellett megvilágítania valami exotikus országban. end