Ceci n'est pas une pipe

szombat, január 19, 2008




Félelem és reszketés a krokodilos párnák közt

Olvasni a Félelem és Reszketést is elég ahhoz, hogy stimuláljon. Annyira, hogy az embernek kedve támad szereket szedni, én is akarok fürdőszobában szétesni, majd újra összállni, valami új formában. És igen, szedem az algopyrint, durva szer, már csak receptre adják, üt, mint a harangvirág. Leizzadok a kockás gyapjú takarásában, a párnán a krokodilok között az izzadtság oldotta vörös festék lesz, mire felébredek, a nap lemegy. Magamban veszekszem, de már mindegy is, jöjjenek a szerek, a sok kis golyócska cévitamin, gurigacsere a vécében, 15 csepp a grépfrúút kivonatból, az stimulálja az immunrendszert (a lófaszt), elképzelem, ahogy a kivonat az ananászléből a gyomorban határozott lépésekkel kiválik, elvegyül, és nekilát a Szervezetben, hogy bepipázza a négereket, akik magnumokkal a kezükben szétbasszák az anyabaszó influenza agyát, legalábbis tarantino stílusában, baci-szusit csinál a sok bepipázott kicsi nigger, üvöltenek, majd mikor én meggyógyulok, visszavonulnak a gitártokba.
És ezt tényleg csak a vitamin, az algopryn és a grapefuit mag kivonat hozta ki. de tényleg. És ha már gyümölcxsmustra van, hát tessék. Eddig azt hittem, hogy a narancslé azért jó mert savas és attól éhes leszel. erre kiderül, hogy azért kell citromlevet inni, mert az savas és attól kevésbé leszel éhes. basszátok meg, itt vagyok, bloggolok. basszátok meg.