Ceci n'est pas une pipe

vasárnap, szeptember 22, 2002

Két nap a hegyek között, Macedónia

Pentek este egy osztvezt bucsuztattuk, amikor felhivott egy kolleganom, hogy megy a hegyekbe, menjek vele. Mar elegge untam a kerty partit szal jol jott hogy hivnak
Reggel hetkor osszeszedtem a ket fruskat, es irany a Veles- i autopalya Onnan egyre szukulo uton mentunk, meg mindig kocsival, mignem egy nagyobb huppano utan lejottunk a terkeprol Az ido gyonyoru volt, meg minden, es szepen lkezdtunk felfele maszni egy hegyi patak mellett a hegynek. Az ut mellett feketeszeder bokrok voltak, melyek nekem szivugyem A szemunkben a termeszet irant erzett szeretet lobogott, az is csak takareklangon Az ut egyre merredekebb lett a patak meg erosen zugott, es mi nem csak alltunk ott, hanem mentunk, felfele a sok cumoval (kaja, meg ruha is) idojaras napsutes, de erre majd kiterrunk. Tisztara mint a foldrajz konyvben, ugy valtozott a novenyzet, ahogy egyre magasabbra tortunk. A patak meg meg mindig zugott, amikor felfedeztem, hogy az osszes kavics ezustosen csillog Hoztam is parat hazoa Szalamandrakat talaltunk, meg igen sok gombat. Ja tenyleg, ennyi gombat meg eletemben nem lattam egy helyen izzadtunk mint a lovak, persze, de kb 3 korul felertunk a csucsra. Azaz pontosabban a vendeghazba.
Egy szobaban 10 emeletes agy, kulon epuletben a konyha, ahol faval futott kemence van. Mas futes egyebkent sincs Az emeleten szalltunk meg, ahol vegig korbe tornac volt, onnan pont mint a giccs festmenyeken, ezerszinu oszi erdo, es hatalmas hegyek latszottak. Az egyik matracot kivittuk a tornacra, azon szivtunk este Isteni volt az ido is, meg a levego is, 1450-en meg sose voltam gyalog. gyonyoru kilatas volt, este meg full moon beajulas utan reggel meg felebredtem, kiultem a tornacra Nepszabadsagot olvasni. A szobapincer hozta. Ja, es en a tengerre nezo szobat kertem, Vesna meg minibart es TV-t, meg telefont. Aztan meg este lementem a WC-re. Nem volt tul gusztustalan, tulajdonkeppen semmi kulonos nem volt, pont olyan, mint abban a bizonyos jelenetben a rainspottingban
Hazahoztam, mondanom se kell, fel voltam keszulve. Vittem magammal fosellenit, amit ha egeszsegesen beveszel ket napig semmi. De nem is szarni jar a hegytetore, a vendeghazba az ember fija. Aztan reggel felkeltem olvastam az ojsagot, nagyon szep volt, ahogy a hajnali kod tekergett a hegyek kozott, neha felszallt, neha elrepult balra, meg jobbra, oly szep volt, ahogy a parolgo erdo felett osszealltak a fellegek. Nade azok a fellegek felhokke tornyosultak, majd ugy 9 korul ekezdett esni az eso. Esett apro kis szemekben, mintha kodszitalas lenne aztan omlott mintha dezsabol ontenek. Aztan csak szemerkelt, es mintha mindegy volna, el is allt egy idore, hogy ujabb fellegek alljanak felhokke ossze Ennyi fele esot en meg nem tapasztaltam egy helyen, egy idoben Na aztan bezabaltunk reggelibol, amit hoztunk, majd egy ido utan elindultunk lefele
s megis mint aki a barlangbol nezi, neztem a hatart, egykedvu, orok eso modra hullt....
Kozben egy csomot dumcsiztunk, meg minden, jol ereztuk magunkat.
Aztan lejottunk a hegyrol neha esett, neha nem, beultunk a kocsiba es hazajottunk. end of storry.