Andor bácsi nem ismert meg

Ma voltam utoljára abban a házban, ahol felnőttem, évek óta nem jártam ott. Körfolyosós, kovácsoltvas, mákvirág mintás kerítés, régi arcok kissé megroggyanva, hihetetlen. 19kulcs2733. a negyedikről ha felnézel két kémény között látod a szomszéd ház tetején lévő turul madarat. Egyszer ott néztük, mekkora füst száll fel, a Váci út 6 teteje égett. Odamentem az ablakhoz, kinéztem a térre, ugyanaz a szirénaszó hallattszott, ami egyszerűen belémivódott a sok év alatt. hiányoztak azok a zajok, az a belmagasság, a gáz cserépkályha. Ott nőttem fel, na, mit kell itten mittomén... velünk szemben lakott a pap és a két lánytestvére, mindig olyan fényes volt a folyosóra néző ablak alatt a párkány, hogy lecsúsztak róla a galambok. kihúztam a kissámlit az ajtónk elé, jött a szomszéd, Kati, hogy kire vársz, mondom Sanyira,. Azt gondolták a bátyám, hát nevén szólítom, meg mindenki olyan fiatal, persze apámat vártam. volt ez is vagy 25 éve. A negyedikről a néni mindig benézett az ablakon, onnan fentről, mondogatta, hogy mit hogy kellene főzni, meg hogy én már megint otthon hagytam a kulcsom, látott engem az ablakon bemászni, bukóablak volt a kredencre érkeztem, de előtte mindig a lábammal elsöpörtem a konyhai eszközöket. A konyhában volt a fregoli, így én húsleveszagú ruhákban jártam. az erkélyről látszott az újévi Pa dö dö koncert, meg az is, amikor Kádár János vonattal érkezett valahonnan, és az is, amikor a Westend helyén álló házat felrobbantották. A szomszédban Mici néni lakott, akit az új BMX kerékpárommal kerestem a környéken, érelmeszkó, vándorhajlam. egyszer apám beállított a kutyasétáltatás után 2-3 japán túristával, nem volt hol aludniuk. Meg aztán volt az a sztori, amiről még fősikolán irtam cikket Kis Magyar Trainspotting címmel, gondolhatjátok, a szüleim erre fel csináltattak rácsot a lakásra, majd el is költöztek rohamtempóban, a rácsot készítő embert tökéletesen beazonosítottam pár napja egy komlói faszival, mert ez a csávó állandóan 4-5 mobillal jár, és egyébként hatósági zárfeltörő. Ne feledkezzünk meg Gézáról se, aki a negyediken lakott és a HBB neki túl elvont volt és gitározni tanult, de én modntam meg neki, hogy a basszusgitáron csak négy húr van. Gyakran lejött, hogy együtt menjünk az isibe, de mindig 10-20 perccel korábban így állandóan az ajtó előtt kellett várnia, mert anyámat már nagyon idegesítette, meg is értem, milyen hülye volt az a gyerek, istenem. Már a nővéremnél laktam, amikor a rádió alatt találtam egy felső fogszabályzót. A rádió most ott figyel a csomagtartómban, régi nagy, békebeli, fecske névre hallgat. (jó mélyen, kb 15 éve nem szólalt meg). A nagyszoba ajtó keretjébe gyűrű volt fúrva, nagy kétszárnyú ajtó volt, rücskös üveggel. Amikor aludni mentem, mindig a plafonon elhaladó fényeket néztem, amik a kocsikról tükröződtek be. Apám első nagy prémiumából bútort kaptunk, előtte mi volt már nem tudom. A szekrényem tetejére másztam fel, ott ültem néha, meg anyám elől is oda bújtam. Volt egy néni a házban, a lépcsőházból nyílt a lakása, ő is leépült, naponta kérdezte meg, mikor lesz Hanukka. Csokit adott. Aztán vele szemben lakott a nagy egyetemi felvételi botrány egyik bebörtönzöttje, pedig azt mondják, inkább ő volt az, aki ezt lebuktatta, de ráfröccsent a szar. A két házmester, egy meleg pár, egymást gyilkolta néha, ilyenkor rendőrt hívtak a szomszédok, de a kukák tiszták voltak. Meg ott volt Béla, aki a Grófkisasszonyokkal kötött eltartási szerződést, ő is meleg volt, és ápoló, szerzett nekem asztmás gyógyszert, hatlamas pálmák voltak a lakásban, és amint tehette lelépett Németországba. egyszerre tartottunk házibulit, persze csak véletlenül, az én kicsi tinédzser vendégeim meg először oda mentek be, majd halál fehéren találták meg a célt. Egyszer szilveszterkor átmentünk hozzájuk pezsgővel a kézben. Itt kezdődött a liberalizmusom. Apámnak nagy íróasztala volt egy réz oroszlánnal, amivel én satnya koromban súlyzóztam, aztán valahogy eltűnt. És volt perec is, a második kutyánk, aki egy zseni volt és kinn napozott az erkély beton szegélyén, vagy az ablakban, a taxisok mesélték, hogy minden nap, ha nyitva volt az ablak és sütött a nap, ott figyelt. aztán leesett. Nagyapám így mondta, megint kiült a kutya az ablakba, le is esett meg is halt. A nővérem legjobb barátnője találta meg, épp arra járt, én még akkor ált iskba jártam, aztán talán egy fél évre rá mi találtuk meg az ő kutyáját kiesve az ablakon. Nagyanyámék a negyediken laktak, mi a másodikon, isi után vagy mikróba betehető kaját ettem, kezdeti kinai bambuszos cuccok aluminium csomagolásban adták, tányér, be a mikróba, 2 perc és kész. Vagy fenn ettem a nagyszülőknél, ott rendes mélytányér és kanál volt, rendesen kellett enni. És például a Rákosi sofőrje is a mi házunkban lakott. Meg Andor bácsi, felesége, két fia. Zenész család, de nélkül a legjóravalóbb emberek, akikkel találkozhatsz. Ezért aztán én sose értettem a cigányozókat. Most se. A nővéremnél összefutott egy két zenészpalántával, éjjel volt, hangosak voltak átjött, döbbenet az ajtó mindkét oldalán, Andorbácsi! Kezicsókkolom! Hogy tetszik lenni? Szervusz fijam, hát te hogy kerülsz ide? Aztán megállaopodtak, hogy mindketten nagyon csodálkoznak és hogy mostantól csend lesz. Mindig egy gombóc sztracsatellát ettem a házban a fagyisnál. A mamám nagyanjának kisszekrényét hoztam el, meg a rádiót, a kisszekrényből kiesett a nővérem medálja, nekem nagyon tetszett, egy teknős van rajta. Minden poros, régi, avitt. És Andor bácsi sem ismert meg.