Ceci n'est pas une pipe

szombat, január 19, 2008




Félelem és reszketés a krokodilos párnák közt

Olvasni a Félelem és Reszketést is elég ahhoz, hogy stimuláljon. Annyira, hogy az embernek kedve támad szereket szedni, én is akarok fürdőszobában szétesni, majd újra összállni, valami új formában. És igen, szedem az algopyrint, durva szer, már csak receptre adják, üt, mint a harangvirág. Leizzadok a kockás gyapjú takarásában, a párnán a krokodilok között az izzadtság oldotta vörös festék lesz, mire felébredek, a nap lemegy. Magamban veszekszem, de már mindegy is, jöjjenek a szerek, a sok kis golyócska cévitamin, gurigacsere a vécében, 15 csepp a grépfrúút kivonatból, az stimulálja az immunrendszert (a lófaszt), elképzelem, ahogy a kivonat az ananászléből a gyomorban határozott lépésekkel kiválik, elvegyül, és nekilát a Szervezetben, hogy bepipázza a négereket, akik magnumokkal a kezükben szétbasszák az anyabaszó influenza agyát, legalábbis tarantino stílusában, baci-szusit csinál a sok bepipázott kicsi nigger, üvöltenek, majd mikor én meggyógyulok, visszavonulnak a gitártokba.
És ezt tényleg csak a vitamin, az algopryn és a grapefuit mag kivonat hozta ki. de tényleg. És ha már gyümölcxsmustra van, hát tessék. Eddig azt hittem, hogy a narancslé azért jó mert savas és attól éhes leszel. erre kiderül, hogy azért kell citromlevet inni, mert az savas és attól kevésbé leszel éhes. basszátok meg, itt vagyok, bloggolok. basszátok meg.

péntek, március 30, 2007




vagy így, vagy sehogy. Egy temetésről

Közeli rokonom túl hirtelen, túl korán ment el tőlunk, magára hagyva családját, hogy csak döbbent csend honoljon ott, hol eddig biztonságot adó hangja szólt.

És ezt az alkalmat használták fel hogy eltemessék.

A kántor a lehető legnagyobb lelki fájdalmat okozta elképesztő hangjával. Siralmas volt. Hát persze hogy az volt. Aztán azt kellett hogy halljuk, egy család uotlsó tagját temetjük. A koporsó körül férje, gyermekei, lánya hasában iker unokái, apám, az unokatestvére. Pokoli érzés volt ott állni.

Az utolsó útját kísérve azt tapasztaltuk, hogy az egyik gyászoló úr túlbuzgóságból vagy sportszeretetből, de mint Egérke a világrekord utolsó 25 méterén úgy húzott el mellettünk. Nagy válltáska volt nála. Amolyan pont szögletes.

Mindenki tisztelettel néhány lépés távolságra állt meg a sírtól, de nem úgy sportos bajszos emberünk, ő konkrétan a szélén billegett. A gyászolók, ahogy a gyászolóknak ki kell nézniük, gyászosan néztek maguk elé. Ahogy a szögletes táskából előkerült a Nikon és az ismert kattanások voltak hallhatóak. Emberünk, meglett magas úr, a gáyszolókat fotózta. Aztán megkértük, hogy inkább ne tegye.

Aztán a tor tor közepén odalépett hozzám egy réveteg, égnek álló hajú úr és bemutatkozott, Zárvárossy Antal vagyok és a Csatornázási műveknél dolgozom, a kezemet fogja, és néz rám. Az unokaöccs vagyok.

Hogy gyászoljón így az ember ahogy azt kell?

vasárnap, március 25, 2007

m1 elvetélt ötlet...

A Magyar Televízió bemutatja: Zabriskie Point. az egyik főszereplő Denis Hopper első felesége lesz, majd pszihológiai intézetet alapít és valami módszert neveztek el róla. A másik 5 évvel a forgatás után a börtönben hal meg. A nyakára esett egy súlyzó. A filmet az amerikai egyetemi lázadások inspirálták, marihuánás tömegszeretkezés a sivatagban. Meg a Pink Floyd zenéje. Hát legalább is érdekes választás ez a mi kis zavargásaink után.

vasárnap, március 18, 2007




he he

Tegnap végre kistehén zenekart hallgattunk a izé a Falk Art megmozduláson. Azt a következtetést levonhatjuk, hogy azért sok pénz, az jó volna. Ma meg kajakoztam. nem sokat, épp eleget. egyébként most semmi okosság.
- mér, eddig volt?

péntek, március 16, 2007




Címkék:

Butaság

You have used 0% of your 200 GB download limit. Buy more now!
Személytelenre szabott marketing. Az elmúlt napokban csak az idegesség, először a munka, aztán a hobbi nyilas kollégám, aki undorító bűnösnek nevezett, közben a kormány és média ármánykodása és ilyen állandó kapcsolatokat használt, amit persz a médiában hallott, olvasott. azt vettem észre, hogy miközben én véleményt mondok , ő elitél. egyszer például konkrétan halálra. így nem lehet párbeszédelni. Aztán Viktorunk, a mi higadt tanítómesterünk megszólalt a tévében és én a piros gombot nyomtam, és bosszankodtam, aztán meg azon, hogy egy barom miatt elbaszódik a napom.
Közben egy nagyon jó kis túrát tettünk Majkon, a Kamalduli szerzetesek házait, felszaladtunk a várgesztesi várba, ma meg a Van Goghon úgy éreztem, a karácsonyi tömeg jött el, venni nem akar, csak fikázni. Hogy senki viselkedni nem tud múzeumban.... na mindegy. ma legalább láttam kék tócsát az oktogon, meg tegnap este egy kis paprikás ajerstikk volt a kocsiban. legalább.

kedd, március 13, 2007




Ezt nem bírom nem kiírni...

Kaptam egy nagyon kedvezményes ajánlatot, alkalmanként nagyon nyomott, csak most 2000 forintért a tudatalattimban baszkurálnak, és akkor gazdag leszek és boldog. Azzal kecsegtetett, hogy az elmúlt életeimben szerzett rossz tapasztalatok többé már nem gátolják életem. Arról persze nem szólt a fáma, mi van, ha valami elrontódik, tudniillik kezdő az ajánlattevő ezért a nyomott ár, szóval mi van, ha valami gixer van, és mondjuk a kezelés végén előjön valami múltbéli életemből a kampósféreg énem és mindenáron szarba akarnék tapicskolni.
Lásd még: http://www.spiritualisvt.com/? http://www.spiritualresponse.com
Apropó szar.
Barcelona sztori: Egy kellemes séta végén a Museum of Conteporary Art következett volna, de még előbb vettünk két habcsókot, én kávésat, angyalom simát. Okos döntés. Szóval megettem a kívánatos, friss, kívül ropogós, belül puha csókot, a nap sütött, a tavaszi szellőcske lengedezett, a tőzsdeindex növekedett, a borjak szépen gyarapodtak, a tészta dagadt, szóval megnyaltam mind a tíz ujjamat, ami azért volt hiba, mert galambszar volt az ujjamon, nem habcsók.
Az első kocsmában bedobtam egy nagy pohár bacardit, amitől aztán nagyon berúgtam.
Próbáljátok ki, legközelebb, ha... na nem, nem a galambszart, mert attól agyhártyagyulladást kapsz, hanem a részegen kortárs művészeti kiállítás megnézést. az kurvajó. Jó munkát!

szombat, március 10, 2007

És lőn megjövésünk, jól.

-40.000 ember, + 12 metro vonal, és + 12 fok. Meg egy tengerpart. és egy elég jó étterem az Arc de Triomf után a sarkon. És egy tetőterasz.

vasárnap, február 25, 2007




Címkék:

Sáfrányosnamény

Képtelenségek kicsiny tárgya. Barom issza magával Mötley Crue Descartes vesz város. Egy a zászló, egy a gombóc fagyi. Gyermekdonáldsz. Most sincs kedvem, vasárnap van. Muhaha?

hétfő, február 19, 2007




vasárnap, február 18, 2007

Sajtószamárság

„Halálra ítélték Szaddám Huszein alelnökét”
Szalagcím a nol.hu-n. Mit állítok? Kinek az alelnökét? Olvasd már el, amit írsz, publikám!

Voltam sízni Donovalyban, siklás, térülés remekül megy, nem érted, mi? Sízés, az még talán megy, de Erdélyben a fordulást térülésnek mondják, nem tudtad, mi? Na, tessék. Ezért kell utazni. Nem pedig azért, hogy Szlovákiában a múzeumban a hozzám beszélőnek azt mondjam, do you speak English? mire a válasz, de hát én magyarul beszélek... Szóval síelés remekül ment, mms-eket küldtünk, hogy hadd fogyjon az a temérdek sok pénz. Első nap dögrováson voltam, aztán meg a hegyoldalban. Vissza kék menni.
Vettünk ping pong ütőt, meg síkesztyűt. Szóval ott kezdtem el olvasni a Rum Diary c Hunter S. Thomson könyvet, akiről ugye itt már volt bőven szó, szóval ebben a könyvben még nem gonzó, csak rettenetesen iszik. tegnap meg este leültem egy kicsit olvasgatni, amiből az lett, hogy fél háromig olvastam. ki. én. ezt.
Szoktatok ti linkre kattingatni?
igen. nem. nem kívánt rész törlendő.
Kurva szar, hogy az embernek nincsenek olvasói. azaz statisztika szerint vannak, ezentúl mindig gyógyszerről (medicine, cure, genericum, disease, epidemic) fogok írni, hogy a buta robokuty keresők első helyen dobjanak fel valami istenverte norvég faluban, aki aspirin -t akar venni. Mert hogy az elmúlt héten egekbe szökött a látogatottság, kórházak, gyógyszerker cégek találtak rám a világ minden tájáról. Ha ha. De és ha már itt tartunk, ütöm a gutát! a panaszkodó kujva anyukájukat a vérgazdag patikusoknak, akik az orvos által kötelezően a legolcsóbb gyógyszert kurvául nem tartják, vagy ha igen, pult alatt, és letagadják, és csak nagy kényszeredetten veszik elő. Mert hogy ezt teszik. Kartell szerűen. tanu van rá. És nekem ne mondják, hogy törődnek a beteggel, mert nincs a munkájukban hozzáadott érték egy fikarcnyi se, bármilyen fehér köpenyt viselnek, azt adják, amit felírtak, vagy a kettővel drágábbat, ehhez nem kell egyetem. Automaták jobban csinálnák. kidühöngtem magam.
És aztán azon nyomban nekiláttam a kandírozott mandarinzseléízű áramvonal c könyvnek. Az is remek! Nem láttátok a Snatch c film zenéjét tartalmazó CD-met? neeem találom seholse.