Jó munkavállaló a Tesóba megy és egyéb megpróbáltatások

Két Görögországba induló női hölgy és én elindultunk Tescotúrára. Én a már lent említett jó munkavállaló módjára a kajajeggyel felszerelkezve úgymond 7végi bevásárlásra indultam, de a munkahelyi nyomások miatt feltűnően sok alkoholosat hoztam el. nademindegyhagyjukis.

Áll Zsé a Teso mértani közepén egy üres bevkocsit ringatva, olyan szerencsétlen elveszett tekintettel, mint egy dél-afrikai véleltlen túrista a Ferenc körúton, havazásban. végül vettek 8 doboz cigit, meg kóbászt, mert az jót tesz az arcbőrnek. jó utat!

Tegnap volt ám keddeste (ezen az oldalon én nem is láccom) is, most kivételesen a Stefánia pizzériában, ittunk, ettünk, jót mulattak.

A görög különítmény jelentette a reptérről, hogy Habsburg Ottó és neje is velük tart. szép.

hajrácsehek. ma se mentem Thai Csi edzésre, de voltam úszni.

Héj!

Mi a jó fittyfenéért tegnapra datálja a mai posztjaimat? Ez is fostalicska!!!

devla rakja ezeket a kopaszok közé, adjon nekik 100 emeletes házat de lift nélkül és két műszakban rángassa őket a görcs fel-alá! nnna, ezt most jól megaszontam!

"...Életből elcseszett pillanatok...3"

Egy nagyobb munka átvételén voltam, ahol az ISO miatt 4217 különböző iratot kellett aláírni n+1 példányban. Fénymásolásos tevékenységet is ki kellett fejteni, a fővállalkozó képviselője elment másolni, majd gondterhelt arccal dörmögte:
- Nem jó, a fénymásoló a céglogót rányomtatja minden oldalra.
- Céges papír van benne, kérj simát.
- Ja, erre nem gondoltam.

Lássuk, miből élünk

"Bárcsak úgy élhetnénk, ahogy élünk!" hangzott el 910 körül egy kabaréban. Ezt mondogatta gyakran nagyapám, és tegnap apám. Ilyen ez a folytonosság. Na lássuk, miből élünk.

"...Életből elcseszett pillanatok... 2"

Naszóval ott tartottam, hogy szombat este volt kult túra, kerékpárral meg Mrs Roosvelttel. Kogart naon jó, az Andrássy út egyik fényűző palotája csontra felújítva, minden a helyén és pöpec. Láttuk, ahogy a hátsó kertből épp lopják a teljesen odavaló rozsdás talicskát, csak a művész neve hiányzott mellőle, de mielőtt riasztottuk volna az éber őröket, kiderült, hogy a kisasszony a saját talicskáját viszi, és pont mint Puhl Sándor a 47. percben, kiállít ott. Láttuk még a Mai Manó fotókiállítást, Csókolom koncerttel, itt a zenekar a Kőbánya- Kispest vasútállomás beugrós bemondóját kisérte, aki akkor ül a miki mögé, ha nem műxik a kompjutervezérelt MP3 Sony bemondó , a Posta múzeumot, melyből az épület az érdemes, meg az Iparművészetit, azt rendesen bejártuk. Ezúton kérem a rendezőséget, bocsássák meg, hogy az asztalon lévő csészét levertem, ez otthon is gyakran előfordul, bocsika...

Végén Kultiplex, nagy társaság, lököm a sódert, viccelődök, legalább nekem teccik, egyszercsak beugrik, itt lehet egyik exem, nem hagy nyugodni a gondolat, kiemegyek, tényleg ott, vissza, mondat befejez, csöndben marad. de csak egy ideig.

"...Életből elcseszett pillanatok..."

Na, kedves naplóm, azt mondták kezdjem így, Kedves Naplóm! kissé klisés, de mindent a közösség kedvéért!

Kedves Naplóm!

A 7vége nagyonjó volt, pénteken rendes party animal módjára otthon maradtam, és nagyonrossz tender nagyonrossz pályázatait hasnlítgattam össze. Nade az előzetes felméréssel szemben legalább jó idő volt a kajakozáshoz. És lett reggel és lett este: szombat. A kajakozás jó volt, mert: nem zavart a szembeszél, a lukas hajó, és az, hogy a legénység 50%-a mártogatta a lapátot. A jó hangulatot fokozta Sanyi bácsi büféjében a sajtos, tejfölös meg lángos és persze mindenek előtt a kiváló társaság.

Most látom, velem szemben ülő lobotóm (lásd mint fenn) durván kiszívott nyakkal pötyög. tejóég! Az egész hétvége leírást borítja e látvány, nem bííírom röhögés nélkül.

folyt köv, múzeumok éjszakájával, vasárnappal

hétvégi evezés

Most hétvégén is el szerettem volna menni evezni, nincs rossz idő, csak alacsonyan szállnak a cekkeres öregasszonyok a gurulós értékmegörzőjükbe kapaszkodva. péntek délután van, háromhavi kajajegyosztás megvolt, jó munkavállaló ilyenkor elvándorol a Tesóba és közben azt bégeti, hol az akciós tejföl.

Szerintem Dubcek

A kis barna labi tök édes, bár szuka. Legyen a neve Dubcek. Figyelmeztetett Zsé, hogy a mind of share drámaian csökkenhet a szülők fejében, de ettől most még nem kell féljek, mert ma is reggel arra ébredtem, hogy anyám hív, hozzak újságpapírokat.

Tegnap éjjel a Moszkva téren a fejemben összeraktam a Belga egyik számából egy részletet és egy Para K. írást, és ezen nagyon röhögtem:

Hepatitis betegek egymás közt:
A-s vagy, vagy B-s? C-és? uuuh

De nagyon fájt a fejem, ettem két Panadolt, csak az izéért, aztán a Dunnába vetettem magam.

interjuhú megvót, de minek

Miközben mindenki az angoloknak, meg a franciáknak drukkol, én focit se nézek, és elmegyek egy televíziós content providerhez azzal, hogy vegyenek fel, de kábeltévém, az nincs. és még azt hiszem, hogy van esélyem. Na jó, irány haza, bicikli fel, hajtás a szódaudvarba. Ma apám vett egy barna labrador retriver kölyköt, szlovákiában. welcome to the family.

próba bloggolok

Most azt próbálom elérni, hogy megleljem magam az interneten. make myself hörd. Na, ez sikerült, viszont a látvány frémes. Azért választottam ezt , mert Zeldman tervezte, az meg nagyon tetszik, amit add graveyard-ként hozott a virtuális világba. bele. jól.
hát így és így, ez volt az első bloggom. megyek az interjuhúúra. negyvenhetedik epizód, második kör. ennyi.