Ceci n'est pas une pipe

péntek, március 18, 2005

Zsöllye fívör, celeb spotting

És akkor kimentem fél hatra a Keletibe (mecsoda kupi), hogy a Szolnokról érkezdő debreceni jányt fölszedjem, és onnantól megállíthatatlan volt az este felé a robogás. Gyors átöltözés után budai hegyek közt kiraktuk Pacsirtát a csomagtartóból, megállapításra került, hogy oh mily kicsiny a mi kis világunk, és még talán a Pacsirtából is lesz énekes halott. És évek óta először mondtam, nem vagyok Viktor rokona. Onnan azzal a spontán ötlettel távoztunk, hogy majd jól kapunk a Művészetek palotájába jegyet a ma esti koncertre, na persze. De azért gyors ütemben oda mentünk, a celebrityik úgy gyűltek, mint az Operabálra, az egész épület meglepően összerakott, tényleg, mint a képeken, a terek jók, jó nézni, szóval kellemes volt, és a jegyszedők öltönye kommandósokhoz illően belesimult a környezetbe, már csak az arcra festett világos fa szín csíkok hiányoztak. Első próbálkozásunkkor elküldtek minket a búsba, lenéző mosollyal, ha nem vagyunk a VIP listán, akkor ide be nem jutunk. Jó. Akkor megállapítottuk, hogy maradjunk, elmegy tömeg, marad jegy máskorra, azt majd jól megvásároljuk. Tömeg el, kérdez jegy van? Mondják, persze, tessék, mennyi kell, három. Tessék, három. Jaaaaj dejó! Köszönjük! Mennyibe kerül? Ingyen van, vigyétek, a protokoll listás lógósok jegyei, jó szórakozást, ruhatár jobbra, majd ott fenn lesz a helyetek. Szal a sok protokollos között, a zsöllye tetején ültünk, pont középen, előttünk a zenekar, meg az egész nézőközönség. Jelen vannak: Tamás Pál, mögötte Szilágyi Tibor. Középen Csillag István, pár székkel arrébb Straub Elek. A másik oldalon Valami Zsigmond, jó kiállású ősz, bajszos MDF-es, meg egy Köbüki fejű pszichiáter, azt mondják ilyen lehett harminc éve, mint én most. Szegény. Láttam Földes izé, a László öccsét, nagy szoci, meg a dunaholding vezhelyettest, főpolg mester helyettest, a Schiffert, na még Farkasházy is előtűnt, Aztán ott volt mellettem párral R Székely Julianna, lenn P. Szabó József, meg az a nyálas köcsög médiajobbágy, nevét sajnos(?) nemtudom, de mindig az aktuális segget fényesíti. Ja, Demszky, kinn vagy 6 nagykövet autó, persze, meg egy vertikálisan kihívásokkal küzdő lúzer a hasonlóan nagymagyarországra hajazó nagymamával kettesben, boglyahajú műszaki egyetemista, esetleg Kassáról, érettségiző öltönyben és mufuti bakancsban, énekkaros kékszoknyás hasonlóan szerencsétlen fehér arisnyás, bélelt csizmás kedvesével. A sorban megint láttam azt a szociológot, aki azt a szar könyvet írta képzelgett csajozásairól, láttam egyszer a sportban WC papírt tekert a bejáratnál, vagy 17 métert tekert le, rezzenéstelen arccal. nem akarom tudni, itt mit művelt... Ja, hogy ki játszott? A BZF Rahmanyinovot. Szép volt. Pl az egyik fagott Ferrari piros volt, hátulról láttam a zenekart, vicces volt, mert az egyik fúvós digitális eszközt használt, hogy hamis-e a cucc. azért ez gáz, nem? Végig pofáztuk az egészet, na mondjuk az tényleg vicces, hogy a szerencsétlen 3 órát állt a fagyban, hogy jegyet vegyen, a lúzer, első sorba, hadd éljünk, drága, de megéri, erre mit kap? 70 fokos szögben néz felfelé, hogy a másodosztályú barna műanyag virágládák, sárga virágok között nézhesse Fischer Úr dobogójának szélét, esetleg a bokáját. A színpad és a széksorok között nincs távolság. slussz passz. Ha szénanáthás, akkor ez a hangverseny rémálom volt. Ha a szólista babot evett, akkor is. Oh, hát Kéry Lászlóról és Petschnig Mária Zitáról el is. Ők is.

A nap legjobbját nem is írtam. A márvány utcában a liftnél leszólítottam egy srácot egy szőke loknis kislánnyal, épp szált volna be. Mondok, nem te voltál, akinek beszóltak márc 15-én a Kossuth téren, aztán rendőrökkel vakartattad le őket? Aszongya, dehogynem, kiderült, hogy nem arab,aminek gondoltam, hanem félig cigány, Iván, és rettentő jó fej, dumáltunk is vagy egy negyed órát, a Rádió C-ben dolgozott, az ott a közös gyerek, de van még másik 3 hozott, őket is neveli. Hihetetlen jófejség rekedt a csávóban. Ez is amolyan tuti sztori, mint a Saydefa, lásd lentebb.

Megpróbálok aludni, mert tegnap nem igazán ment, meg fosás is volt, nem kellett volna a mélyhűtőből a virsilt, főleg, ha ruganyos, rágós. Megpláne majonézzel. és szélvihar is volt.

A 22-es csapdája nem egyszerű angolul, de én átrágom magam!

(Opportunity cost: rég nem volt céges haveri tali a Cactusban és egy fondű parti a nyócban, sebaj)

2 Comments:

  • A képzelgett csajozásos könyv pedig igenis jó, bots.

    sárgaing

    By Anonymous Névtelen, at 12:46 du.  

  • Nem BFZ? szép lehetett.

    By Blogger panka, at 1:31 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home