Ceci n'est pas une pipe

szerda, szeptember 22, 2004

"Engedd át a nénit!"

A címbeni idézet a biciklis felvonuláson hangzott el többek szájából, az Oktogonnál, ahol is százával ömlött a kerekező tömeg, de a nyolcvanon (nem kerékpároson, éven) túl lévő nénike halált megvető szenilitással elindult a másik oldalra, ahova épeszű ember a körülményeket látván az újra odaszületés gondolatával kezdett foglalkozni és megpróbált Budha szobrot keresni a körút páratlan oldalán. A néni átjutott. kb. 5000-en voltunk. elképesztő tömeg! ah oh ih!

Engem most egy bankhoz nem vettek fel, továbbá egy állásajánlatot még konkretizálás előtt lemondtam. megy ez nekem! Viszont cserébe meghívtak egy vállalati projektbe.

Pontosabban a dolog úgy áll, hogy van egy projekt szponzor, ez a CEO. aztán van egy projekt steering comitee, ebben benne van az összes vezig, meg néhány kűfődi név. Aztán jön a projektigazgatóoooohyeah. Alatta a főprojekt-tagok, akik alá tartozik 5-6 alprojekt, mindegyikben 6-8 arccal. Az egyik kockában ott vigyorgok én is! A pojekt neve, nem árulok ezzel el nagy titkot: A Rózsa Neve. Namármost kérem, ha a HQ a kolostor, mi meg vagyunk a bentlakók, akkor holnap én gumikesztyűt viszek magammal. Mer sem a menza szürke mosogatójában nem szeretném végezni, sem a könyvtár kartotékozójában nem szeretnék megfullladni, de az épületről lezunhanás a 18-as villamos elé sem álmaim netovábbja. Ha valamilyen papírt adnak, azt nem veszem a kezembe, ez már tutifix! Az én alprojektemet egy olyan igh. vezeti, akinek fogalma nincs, egy hónapja van a cégnél, magyarul alig beszél, de az ig. haverja.De odadobnám a belépőkártyámat egy ilyen megbeszélésen...

Mostanában nem is nagyon alszom itthon, tegnap se, azelőtt meg hatkor sétáltam haza. Ez jó, nem?