Ceci n'est pas une pipe

hétfő, szeptember 20, 2004

Se munka se nő!

Héj! Héj! Héj!
Ez így nem komilfó, nem kóser, nem ér, nem PC, nem jó, nem elfogadható, Nem állapot, nem mehet ez így tovább, élettel nem összeegyeztethető, nem egészséges, nem akciós, nem baráti, nem ezt igérték, nem lehet visszaigényelni az áfát, nem maradhat ez így, nem illeszkedik a stratégiába, nem mosható, nem hiszem el, nemtelen, nemdebár?

Ha pszichologus lennék, alámerülnék, kibekkelnék és meglelném tudatalatti bensőmben az okokat. Ha szociológus, a társadalmunkban végbemeneő folyamatokkal, változásokkal magyaráznám, de mert közgazdász vagyok azt kéne kutatnom, hogyan lehet ebből kurvára meggazdagondi. Vagy valami. Vagy bármi! De így?

Alapvető változtatásokra lenne szükség! Mittomén, megkérem Bácsfi hejittlenn Diána kezét, vagy leköltözöm Baktalórántházára és kibérelek egy viskót, gombát vagy csigát növesztek, vagy kosarat fonok. Elmegyek idegenlégiósnak Közép Afrikába, leköltözöm Ibizára jegyüzérnek, kikersztelkedem és a máltaiakkal tojáslevest osztok a Moszkva téren. De leginkább egy ocska szemét állattá kéne vállni, mint III. Richard.

aha. persze. na megyek, meglátogatom a szüleimet.