Van úgy, hogy az ember hülyeségeket csinál, például vesz egy üveg csemege uborkát, egy doboz oroszos hússalátát, két vagdalt pogácsát, málnaízű szőlőcukrot, nagy doboz epret, borjúpárizsit, pilótakekszet és ezt mind jól megeszi paprikával, ajvárral és lenmagos kenyérrel. Mert az jó. Megint olyan volt, mintha tarkón basztak volna egy szívlapáttal, ezt orvosi szaknyelven irány nélküli szédülésnek hívják. Csak most 120-nál és még 4-en ültek a kocsiban. Drámai a helyzet! hűű haaa!!!

Maradjanak velünk, hogy megtudhassák, hogyan alakult hősünk, s kis csapatának drámai fordulatokkal tarkított éjszakai autózása! Vajon haza érnek-e épségben a csomagtartóban rejlő 25 kg mosóporral? Vajon mindenki az, akinek mondja magát?! Nefeledjék! 120! Még négy ember! Nemsokára kiderül, mert hamarosan folytatjuk!

Bocs az előbbiért, biztos TV hiányom van. Naszóval: Fék, helycsere, korty víz és már jobb is volt, el van felejtve, kicsit túlreagálta a vérnyomásállítóm a vihar közeledtét. Egyébként pacizás szirszar volt, lovak makacsak voltak, alig ügettek, ha meg én elöl végre elindultam, a hátam mögött a Higins biztos befarolt. És akkor megint séta. Kínszenvedés volt, bár az én seggem alatt legalább volt nyereg, nem úgy, mint a vágtatanulók alatt, ők nagyra becsülik ezentúl a kissámlit.