Ezzennel ennek itt vége!

2006. június 25-e van, Vasár napja, Vébush utáni 3. Jegyezzük meg jól e napot.

Itt akkor ennek mostantól vége, vége, vége. Hogy minek? Ennek a felsorolásnak:
0. Elvesztettem a pénztárcámat, de ez viszonylag rég volt.
1. Elromlott az autó, vontatni kellett, egy olyan autó, ami nem szokott elromlani, egy olyan alkatrésze, ami ugyancsak nem szokott.
2. Kilukasztották a bicikli kerekeimet. A szomszédaim, akikről még mindig pokolian forrón emlékezek megfele
3. Reggelre úgy elázott a fürdőszobám, Mint Cseh Tamás a neve napján. A fenti szomszédtól áztam el, a WC tartályba vezető cső durrant szét. Az extra szpecsiál a sztoriban, hogy a felső szomszéd egy lakásfelújító vállalkozás irodája.
4. Elindultam a kis niagara muri (japánban ez a szórakozás rendkívül népszerű) után Szentendrére, út közben a Gázláng utcában az egyik kátyút kikerültem, a másikat meg telibe trafáltam, bicaj megáll, mint makacs ló az akadály előtt, én meg szállok, szálldosok, mint pillangó, ha megfújja a Jumbo Jet. MP3 törött, láb kissé véres, tenyérre érkeztem, az lila. Felkászálódtam ,a bokor mögött megláttam a zsűrit, fehér ingben, táblákkal, felmutatták:

8,7 9,1 8,2 7,0 8,9



A rohadék dél- kóreai csak azért pontozott le, mert a következő honfitárs versenyző lesz... Na mindegy, majd a felemás autópálya korláton behozom.
(www.fenyerzekeny.hu)
A Joni emlékkoncertet ne sajnáljátok, ha kedvem lenne, azt is leírnám. De legalább adakoztam.

Szóval ennek a pechszériának ezennel vége.

Neem tudjátok, hol a szemüvegem. ööhö nem látom seholse...