Ceci n'est pas une pipe

csütörtök, október 27, 2005

Érzelemdús nap

Reggel valahogy kedvesem arca tündöklőbb volt, öröm volt ránézni! Ezt gondoltam megjegyzem!

Ma összefutottam egyik kedves barátommal az irodaházban, úgy nézett ki, mint egy amcsi térítő, sötét alj, fehér ing, hátizsák. höhöhöhö

meg egy tajcsi társ is most kezdett egy szinttel lejjebb, meg egy harmadik meg felhívott, hogy mennyit kérhet termékmenedzserként. hmmm. Őt, ha lehet inkább most ne, jó?

Ma megint egy kollégának azt mondtam, hogy lécci mond már meg ezt meg azt, ő meg nézett rám, hívd fel xy-t. Én meg üres arccal bámultam a képzeletbeli messzeségben a vonuló vadkacsákat az infuenzával a tollukban. Le a támogatókkal! mindegy, a végén kimentem egy bótba és lecsesztem mindenkit.

Szülőkkel vacsora a kispiszkosban, apám kedves próbál lenni, nehéz ez, viszont érezni, hogy szívből jön.

Mingyá hétvége!