Taxidermia és büszkeség

Kicsi vagyok én még ahhoz, hogy elmeséljem, mennyire nagyon jó ez a film. nagy film.
A történet: Parti Nagy groteszk alakjaiból egy szálra fűzve három generációnyi aberráció a fáskamra hidegébe megőrült katonasegédtől a világ legjobb művészi preparátoráig. És miközben groteszk, akár bármelyik valós is lehetne. Faluhelyen? 910-ben? fáskamrában? Mi minden eshetett ott meg a ház körüli jószáogokkal, ugye... Az ötvenes években meg mér pont a zabálásból ne lehetett volna munkaverseny. Hiszen mindegyikünk hallott már bulémiásról, vagy zabálógépről... A megszállott preparátor alakja a korona. Na, szóval a történetről ennyit.
A film minősége magával ragadó, modern trükkök tökéletesen a cél érdekébe állítva, minden a rendezés keze alá dolgozva, nem öncélú. Szereplők egytől egyig élethűek, egy pillanatra sem látod, hogy te csak egy moziban ülsz, egy baszom vásznat nézel. Szereplők tökéletesen megválogatva, jól megrendezve. (fujj, de rondán mondva)
Ja, hogy néhol undorító? csak mint maga az élet.
Na, ha ma nem nőnek szárnyaink, akkor soha!
reggel a nővéremért szaladtam, hogy segítsek, aztán kocsit el a izéből, ki az izéhez, közben ebéd, pöri galuska, tejfel, ah!, aztán meg beugrottunk a zasszonnyal kicsit falat kapirgálni, festegetni. Nabazz, a kurva plafon úgy rúgja le magáról a festéket, mint vadló a dagadt hülyegyereket. féléjfélig nyomtuk, mint az állatok. Most először voltam igazán fehér ember! A macám meg oly keccsel nyomja az ipart, hogy nem hittem a szememnek. Büszke vagyok, mint én!
na joccak, mer holnap is nyomjuk az ipart! (de jó, hogy lediplomáztam, vazz...)