Tinédzser halál

Rómeó, Júlia és az E423
R&J by Alföldi Róbert.
Első jelenet. Állok a kabátomban a lépcsőnél, mondok nézd már, ez a hamutál, ez mint egy kard! és kijár! nahát. A terem őrzője, a marcona jegyszedő hölgy szoktatlanul morcosan szól:
Tegye vissza, ottmarad. Nahát aztán persze az lett, hogy az tényleg tőr volt és nem hamutál. Merhogy az első jelenetet még azon hidegében a folyosón szenvedtük végig, a kardozósdit az orrunk előtt jáccották le, a havon. a végén Alföldi, mint herceg, rendett rakott. lehet kérem befáradni.
A darab arra volt jó, hogy emlékeztessen az egész pürpárlé egy tinédzser pár szerelmi hisztériája, halállal. sajnálatos. Időnként fitness és divatbemutatóvá silányult, máskor meg a moder kor megidézése remekül hatott, nem kis derültséget keltve a túlnyomó részt gimnazistákból álló közönség soraiban, mint pl amikor Lőrinc atya jézusos pólóban, gatyában nyitott ajtót . A színészek két részre oszthatóak, vannak a fiatal lelkesek és az öregek. Az öregek közül egyedül a dada megtestesítője játszik a többiek szöveget mondanak, gépiesen, néhol kifulladva, ami persze nem is csoda, az tűnt fel, hogy a legtöbbször használt színészi eszköz a teljes színpad lefutása volt, át a közönség felett átívelő palloson. Szóval a fiatalok és a szépkorú művészek között helyezkedik el Alföldi ah Róbert a zisten, a rendező és a herceg megformálója. Kérem alázattal, nagyszerű, csak kissé fáradtnak méltóztatik lenni. A szöveget újrafordította Varró Dániel, ami tökéletes összhangban volt vica és versa az előadással, harmonikus volt, jót tett az összképnek. Legalább valami.
Vettem körtét, almát, tejet, ivólét, barcheszt, az ölötnyöm nadrágját még fel kéne varratni, és a kávéfőző sincs még megjavítva.

ezek mennek, meg a mínuszok