World Saxophone Quartet koncert a Millenárison

David Murray - tenor sax, bass clarinet
Oliver Lake - alto sax
Hamiet Bluiett - baritone saxo
Jorge Sylvester - alto sax
Jamaaladeen Tacuma – bass
Lee Pearson - drums

Na itt vagyok bajban, de nagyon, mert tényleg leírhatatlan, 30 éves zenekar, 4 szaxofon játékos new yorkból, (lásd még Mingus Big Band) egy elképesztő fiatal dobos Snoop Doggy Dog mögül, és egy átkozottul jó bőgős. Modern zene, az összes velejárójával, sikajok, őrült dallamfutamok, érthetetlen, de közben a szád nyitva áll, a kezét figyeled, ahogy játszik, vagy a lábát, ahogy azzal is játszik, az egész ember egy nagy zene. szól. Szüleimet vittem el erre a koncertre, azon merengtem épp a koncert előtt, hogy a Mingus Big Bandet Skopjéban, a jazz fesztiválon láttam, erre becsörög egy macedón... Később erős sms csatába keveredtem a hátam mögött 4 sorral ülő ex-kolléganővel, vicces volt, kitárgyaltuk az eseményeket. A szaxofon, főleg, ha négy, nagyon sűrű tud lenni, hátha még ráadásul nem is ez a keni rodzserszes, szent martinos, vagy hogyhíjjákos fuvolázgatás megy, ezek a fiúk meg nagyon odatették magukat. És akkor jön a dobszóló, ahol kész voltam, mint a vacsora, a csávó volt olyan pofátlan, hogy hátul keresztbe vetett kezekkel is úgy dobolt, mint Borlai G. se sohase. Pedig ezt fáj leírni. A szóló közepén az egyik dobverőt a vállán egyensúlyozta, miközben kb 34/36-os tempót nyomott. A basszus meg még rárakott egy lapáttal, neki kunsztolni se kellett, csönd és dübörgés váltakozott a közönség soraiban. Elképesztő. A végén CD-t vettünk és dedikáltattunk! Állat, mi?

Még két adalék:
Jimi Hendrixnek ajánlották a koncertet, aki, mint köztudott balkezes volt! ugye

Eredetileg New York Saxophone Quartet volt a nevük, de kiderült, hogy ilyen már van, szóval felvették a real New York Saxophone Quartet nevet, viszont erre meg az eredeti ilyennevű együttes ügyvéde jelent meg. Aztán gondolták, ideje nagyot álmodni, és bevállalták ezt a méltán szerény nevet.

Jóéjt!