lineáris jelentés, csak, hogy...

Legyen, hogy ne legyen...

végre volt egy kis futás, elcangáztam Erzsébet hídig, like a goodman, nyomtam neki, mint állat, aztán vissza ugyancsak, át a szigeten, hogy az álompárral fussak egyet. Mer a női lapok, ugye. futottunk, kitartás hiányzott, de elég jól ment, aztán megint bicaj, háton fel az ötötdikre, az se semmi ám... hű nagyojó dzsinezést meséltem? elmentem úgy otthonról, hogy otthonahgytam a píztárcám. felsülés ezerrel. na szal aztán reggel 5:40-kor ébredés. babaruha. most elég jól ment, én a logisztikát biztosítottam, áruszállítás, élelmiszerbeszerzés, miazmás, közben csodálva néztem nővérem, amíg mások még csak kipakoltak, előtte már sor állt. nahát. aztán meg családi program, ahelyett, hogy barátok, vagy tilos buli. Kimentem szentendrére aludni. az valami elképesztő, ugye, már régebbi olvasóink tudják, két hely van, ahol igazán jól tudok aludni, berlinben egy toronyban, és a szülőknél a telken.

Most meg ezt nézem, aszongya művész. ha nem ismerném előéletét, háát talán az se változtatna... (és ez még a jobbik...)