Billy

Tegnap iszogattam a ginem, jéggel, sok citrommal, közben a Vonnegut könyvet olvastam, éles kritika lásd eggyel lejjebb, aztán lefeküdtem és ihletem támadt, ami onnan indult, hogy végiggondoltam, mekkora nagy művek ezek a kisregények, és hogy én biztos nem tudnkék egy ennyire egyszerű sztorit ennyire lebilincselően megírni, roald dahl-i nagyságú remekek ezek, (mondom, gint ittam, sok jéggel, citrommal) és akkor egyszerre ömlött a szó, a gondolat, a mondatok, a fejezetek kavarogtak körülöttem, mint Jerry egér körül a csillagok, családi sztorik nővéremmel, jeletéktelen jelenetei életemnek, közbevágólag azon merengtem mért pont Vonneguthoz hasonlítom magam, aztán arra gondoltam Mérőhöz már mégse, ő például biztos tud fejben számolni, szóval addig meséltem magamnak, míg elaludtam, nem álmodtam semmit és a billybe lógott a kezem.