Ceci n'est pas une pipe

péntek, április 21, 2006

Hú de pepipáltam magam....


Na jó, kezdjük azzal, hogy a Mengyelejev utcában a Downtown pub-ban (szerintem ez végtelenül vicces helyzet) néztük a nagy focimeccset, a bukaresti csapat olyan gólt varrt az angolok hálójába, hogy a szám tátva maradt, 16-os környékéről, tömegből, visszafordúlva, hogy a háló szakadt, mintha cápát fogtak volna, na szal szép volt angolok arca végig úgymaradt (: . Aztán kimentünk az egyetem térre, hogy majd jön a csapat tulaja, Jiji (ejtsd dzsidzsi) aki azt mondja, azért van fél milliárd eurója, mert annyira nagyon vallásos, szerintünk meg azért mert egy korrupt maffiózó, aki szétprivatizálta, amit lehetett, de itt elhiszik neki. Namost azt vártuk, hogy jöjjön a Maybach autóján, és 100 eurósokat szórjon a tömegbe öröménben. de aztán nem vártuk meg. Bár ez vicces is lett volna. Bár ez lehet, hogy csak legenda. Viszont ő is pásztorként kezdte, de asszem nem kért vissza áfát freskó után. vagy igen, de itt az elmegy.

Na szal azon pipáztam be, hogy vazze megnéztem a világ második legnyagyobb épületét. soha nem használta Causecu, 84-ben kezdődött az építkezés, és valamikor a 90-es évek elején készült el, azaz a lófaszt, még mindig nincs kész. ebből a pénzből emeletes autópályát lehetett volna építeni keresztbe- kasul. Viszont szar szemét ronda, gusztustalan megalo- ipari förmedvény, Sztálin disney.


És akkor két részlet. A palotával szemben építettek egy sanzel- izét, csaqk 1 méterrel szélesebb és 1 kilométerrel hosszabb. Middle finger. És ahol Causecu akart volna a tömeghez beszélni, Michel Jackson megtette, egyetlen egyedül, más soha. Így kezdte: Hello Budapest! És azóta rosszabb dolgok is kiderültek róla. ugye.