Ceci n'est pas une pipe

vasárnap, április 16, 2006

Black sea project

Pipa, ez is megvolt. Tegnap felkészülésként kollégával 4 órán át vettünk, beszereltettünk egy MP3 lejátszós magnót a kocsiba, lemosattuk, tankoltunk. Na mi tartott a legtovább? A mosatás, vazze. Ott vártunk vagy másfél órát, hogy aztán belül mocskos maradjon, nade mondjuk 100X jobb lett, mint volt. Aztán megnéztünk egy monostort, már elfeljtettem a nevét, érdekes volt, szép volt, aztán tónézőben is voltunk, a parti étterem a vasúttársaság SZOT üdülője, csak mi voltunk hárman, meg a zenekar. Szinti, tangóharmónika, szaxofon, énekesnéni. A Killing me softly-ba háromszor kezdtek bele, mi akkor fizettünk, továbbálltunk. Reggel meg nekivágtunk autónkkal tenger felé, kolléga, kétségbeejtően jó nő barátnője, meg én, annyira egyezik a zenei izlésünk, hogy az már homoerotikus pillantásokba torkollott, majdhogynem.
Aztán lehúztunk Constantába (Ejtsd Konstanca), hát gyerekek... teljes csalódás.
Picsa mocsok minden. Mintha a földeken zacskót termesztenének. Kamobodzsában legalább a tengerpartot tartották fényesen tisztán, pedig ott nem állt minden portál előtt dacia, itt meg a legnagyobb mocsokban A4-eseket hirdetnek és Bentely-k állnak, meg luxusterepjárók. Na nem mintha nem érdemelnék meg a gazdagok, hanemhát a középréteg, aki adózik is, az hiányzik. Na jó, képek:

Kaszinó, mi lenne más, háttérben a kereskedelmi kikötővel. Valahogy az V. elem operaháza jutott eszembe.
Hát ez, na ja. mit lehet erre mondani...