Rettenet és borzalom

Lementünk a vízparti házhoz, saroktelek a miénk, az egyik víz alatt van, a másik már egész jól áll, majdnem a házig lehetett az autóval menni. Aztán apám felvette derékig érő gumicsmáját és valhonnan előhúzott egy kenut. Nekem se kellett több, hogy egy ilyen népies- mesélős fordulattal éljek, bepattantam és eveztem egyet a környéken, elég vicces a betonúton kenuval közletkedni. A parti úton a kerítések szögesdrőt felső 1/10-e látszik ki, vagy a rácsok teteje. Fotóztam megintcsak a telómal. Aztán jött a rettenet és borzalom. AZ agyoncicomázott parti ház kertjében egy szaletli áll, hálóval lezráva, a szaletli teteje van kinn a vízből, benn rekedt 2 páva és pár papagáj, több döglött madár van benn. Mondják, télen innen származott az a papalgáj is, amelyik a környéken hetekig ült egy faágon, tél volt, odafagyott.





Most este viszont elképesztő jót mulattunk, végre valahára, na. Meg még be is csiccsentettem. Az se árt. Most meg ülök a nagyonjó kanapémpon, szól a blues és nem akarnak a képek uploadingolni...