Ceci n'est pas une pipe

péntek, március 03, 2006

Old- nu school

Egyedül maradtam a lakásban, modern, felújított, néhány apró részlet említésre méltó. Színes üvegtéglák a falban, előttük kis vázácskák, jól néznek ki, modern, a plafonon rétegekben álmennyezet, benne spotlámpák, a két különböző réteg (fenti szélesebb, alsó meg színes) jó térhatást nyújt. Az ajtók a régiek, réz címmel és kilinccsel, viszont nem mázolva vannak, hanem festve. A járólap kék, és K. Harring mintára hajaz, tetszik. A piritógép mögé szaladt be a csótány és nincs fürdőszobaszekrény, se kilépő. A kád modern, műanyag, testalakú, viszont rettenetesen mocskos- vízköves. A lakásban megmaradt az olvadóbiztosíték, és még anno a kegyelmes úrék által használt csengő. Minden szobában van egy kapcsoló, ami a konyhában lévő csengőt működteti, a kapcsoló az új. Ehhez még add hozzzá, hogy csak egy CD-t találtam, best film music ever... a legmodernebb szám a You can ring my bell c. kompozíció volt, a lakást belengte Zenebutik Előd szelleme és a Magyar Rádió kívánságműsora minden hétfőn kettőtől ötig.
Elhangozott a Szabó család. Magyar szöveg: Haas- Fander Péter. Dramaturg Major Anna. Szakértő, az nem volt. A Nagy Fehér megigérte, hogy most karácsonykor elmegyünk pár napra. Hát nem tudom... Julcsi akkor vizsgázik. Remélem minden rendben lesz, kicsit aggódom... Eddig, eddig, eddig vagyok! Önök a Hét műsorát látták. Ghhrrrr, Phü! Na valaki, egy Calipsio zoknit?