Drága Szüleim!

Könnyed, röpke kellemes utazás után ripsz ropsz lenn voltunk Kolozsváron, időben indultunk, időben érkeztünk, végig remek látási viszonyok és jó út volt a részünk, 3 óra alatt lenn voltunk! Az ottlét is gond nélkült telt, láttunk kaotikus és ortodox templomot, de ez mind hagyján, hátmég a visszaút! Simán, egy-kettőre visszaértünk, ahogy telefonon is mondtam, az út az jó, lassan vezetek és nincs is olyan messze ez a Kolozsvár!

Drága szüleim!

Ami innentől jön, az nem nektek szól. Szal, hogy lementünk kolleginával Kolozsvárra, hogy ott is tartsunk egy tréninget, hogy aztán a tréning után visszajöjjünk, egy éjszakát ott aludva. Jólvan, akkor lássuk a részleteket. Szal indulás előtt még volt egy kis meglepetés, a 3 éves Renault Lagunában nincs rádió. Kollegina azt mondta, hogy ez nem egy 4-5 órás út, ahogy azt via michelin írja, lesz az 8 is. Ahaaaa perszeeee..... este 7-kor indultunk. Rádió nélkül. Ehhh.... kijutottunk a városból és elindultunk. Minden román út szörnyű, tiszta kátyú, ha nem ismered az utat, simán tengelytörést szenvedhetsz. Na ez faszság. Az egész úton lefelé egy árva kátyú nem volt, pedig még a kárpátokon is átkeltünk. Ennyit a nagyképű magyarokról.
Lefelé egész végig havazgatott, de azonnal elolvadt, azon túl, hogy a kocsi kurva mocskos lett, nem akadályozott minket a haladásban, és volt miről dumálni is. Két tárgy nagyon kellemes meglepetést okozott. Az egyik az autó, hát az remek, ahoz képest, hogy 1.8-as, van benne kipörgésgátló, az az út egészén nagy jelentőséget kapott és nagyon örültem neki. A másik a szemüveg. Hatalmas különbség látva vezetni! Nem ég a szemed, nem folynak össze a féklámpák és meg tudod különböztetni már messziről a ház oldalán világító lámpát a kamionfelső helyzetjelzőjétől. Az úton nincs oldalt macskaszemes oszlopsor, az nem annyira jó, de az út végig olyan, mint a Cora és Szentendre között a gyorsforgalmi. Nagyon élvezetes volt az út, mondjuk éjfél körül, amikor leánka hátrdadől és azt mondta, hogy, na már csak 2- 2 1/2 óra, akkor egy kicsit morc lettem, de végig jó volt. Szal hogy nem 3 óra alatt értünk le, hanem 3 előtt értünk oda. Fél kilenckor ébresztő , 7-től viszont ricsaj volt a szállodában, de aludtam, mint márvány hattyú a medence szélén. Reggel nagy hideg, újabb okatatás, újabb üveg ásványvíz és pufi várt. Végeztünk, úgy- ahogy, s elindultunk haza. "Tae igaennael vagy neammel szavaztál?" errr, nem mentem el. "Na Taessék! az olyan, mintha neammel!" Aztán elmagyaráztam, hogy mit gondoltnunk, mi akik nem mentünk el, hogy az neki rosszabb lett volna, ha igen, de szerinte ez csak azt jelenti, hogy itt a székelyeknek lett volna egy jó napja, így viszont egy rossz napjuk volt, egy pofon, nem akarják őket a magyarok. És ő büszke arra, hogy ő székely. Ajjaj. A telefonban van rádió, azt hallgattuk, osztoztunk a fülhallgatón. Megint havazott, az eredetileg eltervezett utat nem találtuk el, rátértünk egy párhuzamosra, mire észre vettük, nem fordultunk vissza, hegyi út, de mindegy, 60 km-re voltunk, mire kiderült, most már megyünk erre. Később már lehetett volna egy autópálya leágazás is, de nem mentünk arra. Ezen kicsit bosszankodtam és előzgettem a kamionokat vidáman. Kiszálltam tornázni, egyre jobban havazott. Beértünk a hegyek közé, egyre jobban havazott és szerpentinen egyre több kamiont előzgettem. Egyre hidegebb is volt. "Neakaed tetszik az xy ugye?" csend. "Naugye!" Nevetek. Most mit mondjak? két hónap múlva már otthon leszek, addig meg... Nekem fél év kell, hogy megszólítsak valakit. kábé. Na jóvan, pompásan utazunk a hegyek között, csak hogy a kamionok, mint a bölények ezrével. Most jön az első bíztató jel, az autópálya egy, a havazás miatt történt baleset miatt bedugult, órák óta állnak az autók. Ekkor kezdtem a folyamatos előzésbe. A hegyi úton őrült tempóban haladtunk, volt úgy is, hogy 50-el, de minden előttem elhaladó autót leelőztem, az út havas volt, még a hókotrókat is, engem senki nem előzött meg, azaz egy jaguár még Kolozsvár után közvetlenül. A hegyi szakasz kb 3 órás volt, az autóban nemhogy hólánc, egy jégkaparó, vagy hókefélke se volt. Minden szálloda előtt elgondolkoztam, megálljak? nem álltam meg, menni kell, és kész. Elmondanám, a legnagyobb síparadicsomon keresztül vezetett az út, vazzel, nagyon csurgott az nyálam. Már mindent megelőztem, ami mozgott, ami nem, nem érdekelt, az autó meg olyan szépen tartotta az irányt, hogy ihaj, öröm volt a havon vele menni. Már nagyon élveztem, na ekkor értem el azt a szakaszt, ahol már a kamionok a szembe sávban megálltak, nem mentek tovább és nem lehetett előzni. Egy rendőrautó állt meg mellettünk, de persze. Beszálltak, levittük őket a hegyről, már előzni is lehetett, elmondták, hogy ja, az autópálya? azt lezárták, és a teljes kamionforgalmat erre a hegyi útra terelték, aztán jött a nagy havazás, ki gondolta volna, hogy ilyenkor? ugye... Én még a hókotrót és letoltam az útról. nagyjából. É ma hazaérek és punktum. Bukarest előtt egy órával lehagytam a Jaguárt. A BMW terpjárót. 3 hókotrót. Mindent. Én megyek haza. haza.... ? Fiatal kolléganőm azt mondja, tetszik, ahogy vaezaetsz. most én erre nem mondhatom, hogy nekem meg a tájszólásod. Hegyitó-zöld szeme van és teljesen hidegen hagy. Okos lány és lelkes, na ez el fog múlni. Azt tapasztalom, ha valaki azt mondja, "itt is vagyunk!" az még két sarok, közelben van bőven MOL kút, ez biztos! akkor az egy, de csak mert arra tévedtünk el, kész van! az azt jelenti, már elkezdte. Hát igen, mikor beszéltünk, tényleg jó lassan mentem és tényleg az út, az jó volt, az utat akkor már vagy 2 órája nem láttam a hótól. 50-70 között az meg nem gyors, ugye. De hogy mellttem tötymörgő kamionok vannak, iszonyúan zuhog a hó és hegyi úton szerpentinen haladok felfelé, azt meg nem kérdeztétek... : ) Hogy én milyen kurva jól vezetek... (ipari áramot, főleg)

És tényleg egy-kettőre hazaértünk, azaz egy után, kollégát hazavittem, hazagurultam én is, pontosabban az iroda előtt hagytam az autót, azt mondják Bukarest du3-tól éjjfélig be volt állva mint hazudós maffiózó a betoncsizmába. Itt csak hókotrók járnak, járdát nem takarítják, így jelenleg csak rúdugrással lehet a túloldalra jutni. Ezt elmesélem, ez annyira aranyos. Szal megérkeztem hulla fáradtan a szobámba, minden szennyesem kimosva, ingek élre vasalva (sajnos, mert az élre vasalt ingujjat utálom) , egy cetlivel, igazi gyöngybetűkkel, a szálloda fejléces papírjára:

Please pay me how much you want not to reception.

Thank you


PS.: kivettem végül azt a lakást, amit eredetileg is gondoltam, csak most beköltözöm a telepre, a főnököm ágyába, amíg ő hazán kívül van. Bőrönd az irodában. Ja és a taxis leüvöltötte a fejem, mert mertem két bőrönddel 500 méterre taxit hívni. Van már súlylökéses rúdugrás egyáltalán?

PS2: Karamazov részvények.