Egy boldog szarás története

Szombaton még szokás szerint dolgoztunk, címellenőriztünk, nagy remek volt, aztán vasárnap hajnalban jól felkeltem, lementem ide Brassó mellé, telefonos humán navigáció segítségével egész könnyen eltévesztettem a kanyarokat. A síelés kőkemény volt, bakancsszerzés fél óra, sorban állás fél óra, síelés fél óra. A pálya vagy vizes volt, vagy jeges, viszonylag meleg volt, na szal jó csirke módjára másodjára már fel se mentem. Nem baj. Aztán lejöttünk a hegyről, visszajöttünk Bukiba, közben egész nap azon nevetgéltem magamban, hogy az én fiam nem lesz Koppány. A hétfő a WC- kármentesítés kávé előtt c. egyfelvonásos, 3 lehúzásos darabbal kezdődött, aztán a raport saptimanal pánik hangulatában telt el, hagyjuk is. Kedd megint oktatás, előbb 10-10, telitalálat, na igen, utána meg az új kollégát rángattam ki out of the blue, este ½10 körül rájöttem, hogy indul a vonatom 10:50-kor! Egy jó hajrázás után a felső ágyon álomba szolitereztem magam, terv az, hogy ma Kolozsvár, holnap hajnalban berepülök haza. Itt is oktatok. Megérkeztem, a taxis úgy ült a Daciaban, mint Magilla Gorilla, szinte teljesen felülről ráhajolva a kormányra. Jól át is vert, de hát magyarok vagyunk, vagy mi a zisten! Kép: Állok a még sötét Kolozsvár pályaudvarán, a szálloda nevét elfelejtettem, 2 snickers a zsebemben, két kurva nehéz táska, népek szaladnak. Villamosok, mocskos buszok, mindenünnen virágárusok nőnek. Boldog nőnapot! (ez most Neked szól). Nagyon reggel és hideg van és szarnom is kéne… Az lehet, hogy a szálloda nevére nem emléxem, de az utcára igen… Hogy is felejthetjük el Iuliu Maniu nevét, ugye. És akkor átverős Magilla Gorilla befuvarozott, s én csak azt kértem, hogy hadd tegyem le dolgaim, de megnézték, a szobám pont üres… a 321-es szoba… hát igen, be tud menni, kicsit hideg van, de az apartmant adjuk szobaáron, mert teli vagyunk.
S most ülök a WC-n, mosolyogva. Lezuhanyozok, pihenek, 10-re kisimult arccal a jövőbe…