Kicsi a Nagy, Artúr és az Indián

hát ez már megint szürreális volt kissé, de ez is jó volt.

Nem látom a közeledő arcokat, sőt a képernyőn a betűket se túl jól. Nem mentem kocsmázni, mert túl álmos voltam, mondtam, aztán mégis egy sétára inivtáltam a 800 lépésre lakó Kedves Ismerőst, egyszer- kétszer leléptem. Aztán belefutottunk a cikkcakkban közlekedő Kicsibe és Nagyba, belga csokival kínáltak minket, nekem tegnap már sok volt, olyan érzésem volt, mint akire úgy néznek, tudjuk ki vagy, mit csinálsz, mit akarsz, ismerjük a fajtádat, na de gyere, kapol egy kis tojásos nokellit. micsoda kis felszabadult kacarászos társaság! ez is hiányzott!

Soltvadkert meg az 53-ason van és jó étterem van ott, Dunavecséről jártunk oda néha.