Ceci n'est pas une pipe

kedd, november 29, 2005

Fondű parti ami meglepően remek lett!

Az ott kezdődött, hogy nem csak hogy egy osztályt raktam át, hanem tulképpen írhatom eg az egész szervezetátalakítást, ha már így nekikezdtem. aztán beállítottam a Wélant, végül keddestére lementem, bár megvacsorázva, a fondű helyre, jóvan, majd iszom egy pohár bort. Na ebből az elmúlt hetek legfelszabadultabb, legvidámabb estéje kerekedett, 2 deci bozsoléval, egy beherrel, egy vargányás fondűvel és egy raklettel, ami nem olyan, hanem olyan, hogy ül a negyed kiló sajt a körhintában és behajol a 45 fokban megdöntött fűtőszál alá, és amikor olvad, azt szépen leszedjük fakanállal. A kiszolgálásról annyit, hogy kicsit beleszerettem a pincérlányba, annyira természetes- kedves volt, segítőkész és még zavarban is volt, viszont minden rendben. Szal tökéletes a hely, ajánlom mindenkinek, csak nem mondom meg, hol van! A fondű íze a hatalmas vargánya darabokkal fenséges volt, a szoláriumos sajtdarab meg lágy és omlós és remekjó. A sort a belga csokiból készült csokifondű zárta almával, körtével, és persze kértük a számla fondűt is. Akkor jöttünk rá, hogy nem is olyan vészesen drága, bár 4-en ettünk sajtos kenyeret 10 rugóért. Ilyen remek estét! a bozsolé beszél belőlem, biztos, de tényleg eszményi volt!