Ceci n'est pas une pipe

hétfő, november 28, 2005

Rendezzük soraink

Annyira beszűkült a tér az irodában, hogy jártam egyet az épület körül, közben ezt a gyöngyszemet halásztam:

[Vidáman, szinte nevetve]
- Nekem nincs is telefonom!
-Nekem sincs!
-Nekem apám sincs!

Kép mizéria letudva, még két akadály volt, de azokat is leküzdöttük.

Szerdán most már tényleg megyek. Főnököm behívott, hogy hallja, hogy mennék, hát ha tudok, menjek. Szép tőle, de tényleg.

Ma csendes, meghitt filmnzésbe torkollott az este, már ha a Blöfföt lehet meghitten, csendesen nézni. jól esett. Meg a séta is a hátamon!

Hazafelé a föld legagresszívabb kopasz, szétbagózott hangú trágár állat taxisával jöttem, rámhúzott vagy 300 foritntot és közben diétás, A kategóriás nagyfejű spinének titulálta utasát, majdhogynem üvöltve, szerintem a bal kezében folyton egy gázpisztolyt szorongat.