Végre egy kis sikerélmény

Állok a Kiss József utcában, enyhe terpeszben, csendben röhögök, a kinyújtott nyelvemre csöpög a meleg víz. Egy kád szélén állok enyhe terpeszben, miközben csöpög a nyelvemre a melegvíz. Kezeim a magasban, melyek egy 120 literes bojlert tartanak, melynek tartó csavarjai a mosógépen pihennek. Szal az úgy kezdődött, hogy a diplomakiállítás képeit megtekintve virágcsokrot vittünk, de hazaszállítással vállaltam, next day delivery, kivittem, de addigra viszont leszakadt a bojler. Jó, hát segítek, ez túl nagy az egy szál sógorhoz, ez tisztán látszott. Első körben elszaladtunk tipliért, überfasza ráfeszítős tipli, meg fúrószál, 14-es vékonyított végű. Jó, akkor tipli az egyik lukba be, becsavar, fasza, áll, mint katiban a gyerek. Akkor már a másikat is cseréljük ki, hát hiszen az tart, de mégis félig kinn, szal ne végezzünk félmunkát. a Bojlerből még mindig kissé folyik a forró víz a leeresztő csaból, jó meleg van. Becsavarja sógor, kijön. Még egy kis fúrás, már megint kijön. Na akkor itt én már bélyeget raknék rá és feladnám, de nem, szereljük le, feljebb újabb lukakat fúrunk, aztán visszaszereljük, joccakát. Végül így is lett, de egy 120 literes bojlert leküzdeni a sarokból nem pont olyan, mint pókot kiüldözni a sarokból. Kurva nehéz, henger alakú és nincs rajta fogás, szal küzdelmes volt, de megérte, finom volt a kifli!

Szal végül csak visszakúszott az a kurva bojler a helyére....

Kedvesem meg közben landolt Svájcban. Hát mikor érjen rá az ember egy ilyen kis szerelésre, ha nem most? ugye