Budapest fényei

Nagy ez a város. Nem is emlékszem láttam-e ilyen szépnek a várost, a levegő tiszta, semmi pára, az épületek csodásan kivilágítottak, a hold is csodaszép. Nagy ez a város. Hajnalban még a nyugdíjas gimnáziumi matematika tanár végigjárta a kapualjakat és a helyrajzi számokból gyököt vont, a Hegedűs Gyula utcában talált egy prímszámot, meg egy parizer héjat, nem is volt a kuka alján, leette a húskarikát a műanyagról. Nagy ez a város. az Eötvös utcában a negyediken egy anya hirtelen nem tudta eldönteni, a kifutó tej, vagy az ágyról leesett gyerek felé szaladjon, a gyereket felkapta, aztán a tejjel kissé leforrázta a kezét, s arra gondolt, már csak ez a temetés hiányzik, közben pedig a lottón négytalálatos szelvénye volt, de ezt akkor ő még nem tudta. Nagy ez a város. Ketten bicikliztek el a csupa fény híd alatt, majd megálltak, megnézték, milyen szép, a tartó kötelek között a hold is sütött, és akkor egyszercsak csókolóztak, majd jól meglepődtek, csendben gurultak tovább a Lánc hídig, ott is megálltak, csókoloztak, mosolyogtak, a srác hazakisérte a lányt, a legfényesebben csillogó brilliánst látta felcsillanni egy szempárban, majd hazafelé a híd közepén tartott, amikor lekapcsolták a Parlament, majd egy másodperc múlva a vár fényeit, vége lett a nagy napnak, filmbe illő befejezés.