És a gonosz elnyeri méltó jutalmát

Megint egyedül, két szék között magam alatt, nem lehet ezt a végtelenségig húzni, gondoltam, de pedig úgy tűnik lehet. Milyen vicces is egy pillanatra, aztán meg belegondolva, hát bazd meg... De legalább hagymát ehetek kedvemre, ugye.

Este voltam egy vacsin ahol az egyik salátában kapribogyó, a másikban rockfort sajt volt, aztán egy szülinapon, ami inkább hasnolított egy filateliai társaság rendes évi közgyűlésének szervező aktivistái afterpartijának, mint 30. születésnapnak. Végül egy nagyon egszéséges, nagyon suzuki családdal volt szerencsém megismerkedni, igazi jó tanuló, jó sportoló arcok, lementünk az alagútba, éreztem, hogy a fényeket a haverom csinálja, és tényleg. Na az volt aztán a béresmulató! lepattant csontvázak vonaglottak a pódiumon szar zenére, a túristák, a prolik megálltak fényképezőgépes telefonjaikkal, lefotózták a csontvázakat, közben vagy vigyorogtak, vagy pirultak, majd Janinak megmutatom, mekkora partin voltam én, közben akkora szar volt, hogy nem fért be a cucc a derítőbe. Haverom szerint legalább jól fizetnek, 4 óra semmittevés és már jól be is rúgtak.

Egy híjján harminc. Ezt nem így terveztem, drágáim, más terveim voltak az élettel 10 évvel ezelőtt...