Csütörtök

A hídon éreztem, hogy mégis kellett volna hajat szárítani, de annak örültem, hogy hátszél fog fújni végig a parton dél felé. Amint a partra kanyarodtam, jó méllyen bedőltem, a pedálok persze nem vízszintesen álltak és az alsó a dőlés irányában állt. Puuufff!!! perec, a pirosban álló Slágerrádió törzsközönség minden szeme rám meredt, lánc vissza, épp amint indulni óhajtottam vóna, rájöttem, hogy a kérék akkora nyolcast kapott, hogy az már tizeneggyes! leszedtem, igyekeztem a műszert finombeállítani, úgyismint fájntyúningolni, szal ugráltam rajta kicsit, így most már legalább vidáman begurultam! kcsit már izomlázas a pofazacsim a vigyorgástól: )

Aztán este még minden fáradtság ellenére még összefutottam két drágával, akik a Ray-t nézték meg nélkülem, és aztán a fenitből kiindúlva zárásig röhögtünk, szinte mindenen, isteni érzés volt.

Annyira felvillanyozódtam, hogy elmentem egy egy kicsit bele az iccakába



Már három óra van, jóreggelt!