Ceci n'est pas une pipe

kedd, március 29, 2005

A Szép Lány

A Szép Lány a kopaszodó úr helyére ült, észre se vettem, talán a Wesselényi utcánál. A Szép Lány gimnazista forma lehetett, könyvet olvasott, bordó kopott kordbársony nadrágot, olcsó átmeneti kabátot viselt, szeme lehelletfinoman volt kifestve. A Szép Lány arca hosszúkás volt, szemöldöke érzékien ívelt, körmei oválisra reszelve, lakk nélkül is tökéletes látványt nyújtottak. A Szép Lány arcbőre nem volt tökéletes és persze fehér volt. A Szép Lány belefeldkezve olvasmányába kecses mozdulattal felemelte jobb csuklóját, lazán egyenesítette mutatóujját és miközben erősen koncentrált olvasnivalójára, bájosan harapófogót formázva mutató és hüvelykujjával matatni kezdett az orrában. Pár másodperc után kissé lejjebb eresztette a kacsóját, szájához illesztette a harapófogót, de mivel nem volt a két ujj között semmi, hát ajkán pihentette azokat. A Szép Lány kis idő múltán az arcán egy pörsenést még megvakart, persze közben olvasott, mint a gép, felnézett, Oktogon! gondolhatta, és sebtiben leszállt.