Eszméletlen

Láttam a Havas Henriket én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
A Pozsonyi út szigorú kövén
imbolygott tömör mosolygása.
Betért a puha, langy Móri Kocsmába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.