Hétvége, de most már mindegy

Péntek este egy újabb kanapén, pontosabban ágyon aludtam be, súlyosan, másnapra meg jól belázasodtam. Lázálmomban szombat délután egyszercsak felnéztem, pont ráláttam a kisasztalra, ami alatt a temérdek alkohol készlet várja a végitéletet, és azt gondoltam ott egy pelenkázó pont elférne, de ez annyira sehova se fért bele az agyamban, hogy azonnal elhalt a gondolatsor és visszaaludtam. Akkor meglátogatott Gilingalang és akkor jobban lettem („Ismered azt a helyet az álom és az ébrenlét között, a helyet, amire nem tudsz visszaemlékezeni? Ez az, ahol mindig szeretni foglak, .... Ez ez, ahol mindig várni foglak.”) Na ezt mondta Gilingalang. Lehet, hogy Gilingalang csak magyarul Gilingalang? Na mindegy, hagyjuk, meg ez az álom és az ébrenlét között várni foglak, hát ez elég gyatrán hangzik, ugye. Hát honnan a faszból ismerném, ha nem tudok rá visszaemlékezni? Lehet hogy ezt a Gilingalangot törölni kéne, szerintem ez III/III-as volt az ávós időkben, most meg biztos valami biztonságtechnikai cég tulajdonosa Tatabányán és degeszre keresi magát. Elvált, az egyik kölyök a műszakin, a másik gimis pesten, a férj meg lelépett egy mozipénztárosnővel éttermet nyitottak Nemesmedvesen, alul konyha és étterem, fent a 45 m2-es lakás, telefon csak bedobós, az étteremben, félévente ha bemennek olyan városba, ahol van közlekedési dugó és néha még félnek, mi lesz, ha az ex exkollégái vegzálnák őket. : ))

Ma itthonról dolgoztam, soha többet nem akarok bemenni, szerintem még félbetegen is produktívabb voltam, mint bentről nézve. Holnap se megyek be. Végülis én kérem beteg vagyok, na!

Búúúúú

na most megijedtél, mi?