Ceci n'est pas une pipe

csütörtök, január 06, 2005

"Sétáltam a városban...

...ezt szerettem korábban" És még most is szeretem, mikor elindultam, még esett, aztán csepegett, aztán meg már a végén kisütött a napocska!

A Rákóczi úton ezt olvastam egy utazási iroda kirakatában:

A Tátrai Katasztrófa
panziónkat nem érintette, az erdök puszulása miatt a hóborította hegyek láványa gyönyörü lett! Várjuk kedves Vendégeinket! Inf.: Havas Frigyes

Egyébként tegnap jól bealudtam a saját kanapémon, szal jó vétel volt. De még mindig van kb. 2 hónap alváslemaradásom. Szerintem.

Ja, azt írtam már, hogy amikor anyámnál voltam látogatóban a kórházban, két bennlakó emígyen tárgyalta meg a hetek múlását: "Ma tényleg hétvége van, nem kaptunk infúziót!"

Büdös paraszt magyar nagykövetség képtelen volt két vízumot kiállítani a vendégeimnek, ezért lemaradtak a gépröl. Idióták. Pedig vettem kanapét, kivettem szabit, még el is mosogattam. Elképesztö!