Ceci n'est pas une pipe

hétfő, október 25, 2004

asztakurva

Converted from Rich Text

ma leszaladtam a balatoni ceges oktatasi kozpontba. reggel meg a budapest blue nevu helyen Krisszel reggeliltem, remelem nem pozsony fele indult hazafele. otthonhagytam a mobilt, azert visszafordultam. moszkva ter fele mentem balcsi fele, szal dugoztam. aztan rutinosan 140-nel becs fele vettem az iranyt, mint valami 56-os voroskeresztes kamion soforje. jo, akkor M0-nal rahajtok az M7-re,de akkor meg Biatorbagy fele kanyarodtam. nem fogytam ki az otletekbol, vissza pest fele, hogy budaorson masszak vissza a matricas szalagra. akkor viszont hirtelen egy bonyolult korforgalomba keveredtem, ahol is az ipari park bejarata forditott vissza. lehet, hogy istenke kurvara nem akarta, hogy lejojjek, de aztan megse kergetett egy kamion ala, mert innen letalaltam csont nelkul. bassza meg, milyen szep a balcsi ilyenkor. oktatas megelpoen tuti, kar, hogy 9 nap mulva kirugnak. azazhogy faszt kar. szkuze.

most az megy, hogy a megasztar jeloltsegtol pehly barma altal elesett kollega notazik gitarral kezeben, kozben csabai kolbasz van es rozsaszin torta. fujj. a notak valahogy mindig a bucsuzasrol szolnak. nohat. az egyik kollegam, akit mindig favorizalt a fonokom, kerte segitsek mar valami szallast talalni neki es csaladjanak angol anyanyelv teruleten, mert o is repulni fog. ugy laccik, fonokunk politikai aldozatai lettunk, alatta vagjak a fat. a legjobb az volt, amikor ket boltvezeto vacsi utan elbeszelgetett arrol, edwin marton mekkora kiraly. a subbacultchat nem olvassak.

holnap szinhaz. asse tuom mi lesz.