Ceci n'est pas une pipe

vasárnap, október 17, 2004

Kommunista szombat

Reggel levittem a nővéremék kutyáját, mert a sógor egyedül volt a három gyerekkel, nővérem Munchen mellett tevékenykedett. Aztán elmentem szülőkhöz ebédelni, ott a géppel molyoltam, szerintem sikerült úgy telepíteni a Zone Alarmot, hogy még az IE se látja az internetet. Node hogy a sor folytatótdjon, T-t kivittem Obiba, Parktikerba olajgladiátorért, azt felvittem neki, még virágfődet is vettem, irány egyenesen SzÉphölgy, dobozolás, mint Tóthék, de nem fejeztük be máris leléptem, hogy egy kellemes kávéházi hangulatban olvassak Mancsot, 168 órát Népszabit. Hajrá Lékóóó! Hazajöttem átültetni az Aloe Verákat, most lapos széles a földjük, mint Petőfi, ők is azt szeretik. És hogy kerek legyen, nővérem megjött a sok cuccal, pontban hajnal kettőkor. Felpakoltam, hazajöttem. Kaptam tőle csokit meg perecet. A perecnek klasszik sós ropi íze volt. A csokit még tartogatom.