Már csak 4 órát kell aludni és indulás!

Kedves Taplóm!

(dem vadok nádhás)

Hát itt ülök az irodában a zigóta véglény kollégák között, szól a Juventus, kinn süt a nap, szállnak a sirályok és én elvágyódom (lásd még: gimnáziumi harmadikos irodalom, elvágyódás Babits költészetében), az a tudat tart egy kicsit vidáman, hogy 4 óra és hit the road, irány a vagány! Szóval, kezeket a tarkóra, hátradőlés, ezt a pár órát már csak kibekkelem valahogy.

Tegnaphoz csak annyit: ökörsütésre nem mentem, annyira szétvetett az ideg az Auchnban, először kettőnkre vásárolunk, aztán négyünkre, majd hatunkra. A végén tényleg a menekülési ösztön kezdett munkálkodni, na ekkor ment el az ifjú titán rúd kolbászért, szép komótosan, hogy a végén idegölő nyugodtsággal térjen vissza kezében a telefonnal, persze kolbász nélkül. Eszembe jut az a póker játékostól származó idézet, hogy ha nem látod az asztalnál a balekot, akkor te vagy az. bingó!

A szigeti cha cha chában tegnap voltam először harmadszor. Először, utoljára és soha többet. 900-ért a brízert, nahiszen!

Nem jönnek a kommentek, mi van, nem olvassa ezt senkise? nem is baj, énse az ő blokkjukat.