Egy nap a nyár!

Nyugalom, a helyzet változatlan. Szójátéknak jó, csak sehogyse jön a témához. Szóval szombat este lezúztam balcsira, mindenki hulla, dohos ágy, korán reggel rikkant az a qrva rigó, és akkor szembesülés a csodával: a kertben cseresznyefák rogyásig, feketék, hatalmasak. Ennyi piros szemű elfántot a Maharadzsa se láttott életébe' soha! A seregélyek leszállópályát építettek a kertbe mert akkorára híztak a szabad prédán, hogy az ágra már nem is tudnak leszállni.

Könyvélmény, mint fent, lassan ébredés lett úrrá a többieken is. Addigra már a cseri adagomat belapátoltam, szedni kellett volna tonnaszám, fagyasztva isteni jég helyett. Ezúton is köszönet és hála a vendéglátónak. tényleg az iparűzési adót most be se szedték. Hétvége méltó záróakkordja vacsora Mrs. Lamenttel aki csokibarnán, csinosan, örült a szívem. (aki ugyancsak nagyon csúnyán nézett a könyvélmény vélemény miatt)

Ma interjuhú 49-ik kör első felvonás. hajrá jómagam, hajrá én!