Hát most mit lehet erről mondani?

Szerdán kiderült, hogy Kassára kell mennie a csajomnak, csütörtökön elmentünk, továbbálltunk Krakkóba, megnéztük az ott fellelhető összes túrista célpontot, vasárnap meg hazajöttünk. ez vót. Remek vót. Idilli, meg remek, meg minden. Még a szálloda szoba is, meg az időjárás is, na jó, a bélszin nem. az nem.
Részletesebben, picit, bár túlvagyok a hazavezetésen és iszogatom a gint jéggel, de azért megpróbálom. Naszal elmentünk kassára, pont 10-re voltunk ott, ott a biznisz státusát done-ba állítottuk, megnéztük a csudálatos belvárost, majd nekivágtunk Zakopane felé az útnak. Tátrán átautókázni remek dolog,én monodom néktek, bizonyba. Krakkóban a szállást a Kazmierzben (olyan mint a hatker, a régi zsidó negyed, minden ház vagy zsinagóga, vagy étterem, esetleg rendőrörs). foglalt az én csajom, kurva jó helyen, kurva jó szállodában, occóér, ráadásnak, na mondjuk kicsit nem lehet odamenni, mert minden irányból, minden utca ellenkező iránybe egyirányú, meg behajtani tilos, szal a végén tolattam, ahogy csak a szentkirályi utcában lehet. nos, másnap volt a nehéz része az útnak, családlátogatáson voltunk. Na jó, hát nem viccelünk. Auswitzba mentünk. Én a szemüveg halomnál akartam elbőgni magam, és itt most egy kis szünet következik. a végén végigmentünk a sinek közt,
a talpfákon, ott, ahol a vonatokról leterelték az embereket a szelekcióra.

Aztán hazamentünk. Ott aztán nem bélszínt kaptam. Aludtunk 11 órát. Másnap nyakunkba vettük a várost, 11 órát trappoltunk, megnéztünk minden gótikát és heroikát, meg röneszánszt, azt figyeltem, rokokó egy szál se, a lehellet finom empire stílus nyomai se. Viszont ott van az a hermelines tyúk, meg a vár, meg a templom, meg az a tömérdek szent, meg, meg, meg, meg magyar emlék. Ott van péládul Báthory István koporsója, Egy László királyunk (1434-1444), illetve a volt angoltanárom a nyolcvanas évek elején az egyik pincében itt nyomta a szamizdatot a főtéren, az egyetemen, (egyébként tényleg...) de erről nem volt még márványtábla. Ja, és itt vertem el életem első millióját. 10 éve. ugye. Szal vár, váron kívül erőd, múzejum, naplemente, posztóképző, úgyismint posztóház. A végén hazasiettünk, hogy egy orbitális nagyot aludjunk.
Ma meg hazakocsikáztunk. Élmény: A templomok Lengyelországban zsúfolásig tömve vannak,vasárnap. Az utcák üresek, de tényleg, a templomok körül a parkolók, mint a tesco dec 23-án. Az emberek kívülrekedve hallgatták a kertben az igét. Ez felettébb tisztletreméltó, illetve belegondoltam a felelősségbe, ami a papok vállát nyomja. Mekkora hatalom lehet ez? Na mindegy, hogy irígykedhetnek a magyar kollégák, mi?
Na, jól utaztunk. jó volt.