hülyeségek tárháza, avagy sétáló párok egyikke lennél

Négy fal között a pad alatt.
Kettő között, tévúton.
*Kenderbe verték
(ez mondjuk nem az én hülyeségem, de gyűjtésnek, Bartók után, jó, nem?)

Megyek át a hídon fűtött nagykabátomban, hallgatom a zenét, csajok meg futnak át a szigetre. sötét van, mínusz van és szél. Kőkemények ezek a csajok. Mégsincs lakásom Romániában. ezért aztán szálloda, most 10 napra, egyágyas, hova pakolok? ehh.... mindegy. Kőkemények ezek a csajok.

A Bajok ott kezdődnek el, amikor olyan inget hordasz, aminek nem tudod kimondani a nevét!

Ha van választási lehetőséged a között, hogy egy sötét szobában fejjel szöget versz a falba vagy a Walk the line c oszkárgyanús filmet nézed meg, inkább az előbbit válaszd. Olyan mint az élet. Szar és hosszú. Néha még énekelnek is!

Reggel hallgattam a Honti és Hanna ismétlését, Wahorn András volt a vendég, remekül sikerült egy interjú. Settenkedő még meg is említett egy irodaházat, ahol Wahornok és Ef Zámbók lógnak a falakon, hát én már jártam ott. Meg de bár az is elhangzott, hogy nem érdekli az embereket a festészet, mint produktum, csak mint értéktárgy. Ezt megelőzően viszont a nagybátyám cikkét olvastam a Narancsban egy festőről, egy szót se értettem. Haha. Egy Ef Zámbó kép kéne nékem!

Hát csak annyit mondhatok, kőkemények ezek a csajok!