Szarkasztikus

When I was a little kid my mother told me not to stare into the sun. So one day when I was six, I did...the next day I had my first headache."

- Max Cohen in Pi

Szarkasztikus. Nade milyen is legyek, na? átmegyek egy kanaszta partiba, ahol nem kártyáznak, hanem töpörtyűt esznek, hagymával, az egyik lány a konyhában a háziasszonyért kiált, odamegyek, na, mit segítsek, aszongya hát nem engem hívott, azért hívta a házigazdát, hogy elmesélje, s most hallkabbra vette szavát, innentől kicsit a titokba beavatás, a várakozással teli izgalom érzdődött a hangján, miközben valami ételzacsit bogozott sután, szóval ezzel a kellemes női hangjával azt mondja, randiról jövök! Óh, hát ebben én nem vagyok kompetens, mondom hangosan, nevetve, a konyhából gyorsvonati sebességgel osonva kifele, miközben arra gondolok, hogy így, zöld kardigán alatt zöld garbóban?, zöld szemfestékkel?, lenőtt, zsíros hajjal?, ezüstlánccal a garbó felett? felnőtt ember meg egyébként randi után nem ér a barátokhoz hétre...
nem is szarkasztikus, hanem köcsög...
Viszont a vitt bort visszahoztam, na tessék, mondom, hogy köcsög, és még kaptam egy remek remek remek Bacardis poharat. Azt megőrzöm. Az szép!

Antitézis:
Egész nap csak ezt a gépet püföltem, délután furán néztem, ahogy zár az Ádám, továbbaktattam a törökbbe, módosult a tudatom, nem vagyok hozzászokva az agymunkához, de jól esik, bizsereg a fejem. Reggel "mellett" ébredni mindig jó, aztán, hogy még bónusznak fel is ugrott egy csókra, bearanyozta a napot. És tényleg, reggel micsoda csoda látvány volt, ahogy megvilágította a nap a János legyent!