Roadside Pizza

Éjjelig csettelés után elmentünk hajnalban Soltra, ötvenegyessút, ízös beeszéd, eccerű népek, üres falvak, de tényleg, Dunaharasztiban egy szélütött öreg támolygott SZTK könyöktámaszos alu bottal, kék tréningben két fehér csíkkal az oldalán, anorák sapkában. A bal oldala volt lebénulva.

Első meglepetés, jó az út, kamionok alig. Második, igazi meglepetés, Dunavecsén albán pékésg, albán persze sehol, viszont a virslis levelesnek egy az egyben a szkopjei kedvenc pékségemben kapható íze volt, első falat után kértem a következő darabot.

Aztán a solti áruátvevő helyen egy két félénk kör után nővérem kiderítette a helyi erővel, hogy 16 évvel ezelőtt együtt dobozoltak a konfekciógyárban. az is szép vót. Na meg aztán egy akkora raktárban, hogy a 737-es visszafordul egy könnyed laza mozudlattal kihúztam alulról egy kelimet, pont olyan színűt, akkorát, ami nekem kell, tökéletes, mondom, tökkkkéletes, mérleg 5 kila, 400 forintos egységáron, jó, jaj, de örültem. Pont addig, amíg az eladó hölgy ki nem derítette telefonon, hogy az a kupac a főnökasszony válogatása, elnézés. Vazzeee.... De azért azt kiénekeltem belőlük, hogy az nekem nagyon kéne, jövő hétre megkérdezik. hátha, hátha...

Aztán az úton jópár laposmókust kerültünk, meg roadside pizzát, majd megálltunk egy igazi útmetiben, babgulyás, töltött csirek rántva, kumpé. Persze mindeközben telefonos ügyfélszolgálat, nem megy, nem tudom, mit csináljak? és ehhez hasonlók és úgy megoldottam mindent, hogy ezentúl be se megyek, az hótziher.

Mint ahogy délután is, lépten nyomon összefutok (ebben az esetben szó szerint, a szigeten) még egy emberbe, aki a megrökönyödésének adott hangot és mosolygott. hát ez van. Futás közben puzzle-t játszani isteni, főleg, ha az eredmény az, hogy na akkor jól át lettem baszarintva, viszont legalább helybe mentem a lófasznak. Nade tényleg, apám szeptemberben több ember előtt kijelentette, hogy ennek két hónapot ad. csak nekem nem szólt. és mindig igaza van. na. ezért jó.

És akkor jött a hab a Borbála, esti összefutás a Kuplungban, szija, hogy vagy, na mesélj. Meséltem. És hát ahogy meséltem, rájöttem, mennyire sablonos volt ez az egész. Jó volt túl lenni rajta, persze hülyén viselkedés, na az fényesen ment, mint vajban az áfa!

Beállítottam a wiwen, egyedülálló vagyok.