Ceci n'est pas une pipe

vasárnap, november 06, 2005

Ébredő maradok

gyors egyeztetés után irány a kiállítás, de előtte reggelizzünk valamit, a Ráday legelején van egy reggelizőhely, így fél háromkor már be is estünk, tészta. de előtte indításként egy gyors eszpresszót kérek, hogy elinduljon valami ott belül. Naaagyon lassan és nyögvenyelősen recsegtek a fogaskerekek, kívülről olyan lehettem, mint amikor a homlesst felrúgdalja egy nyirkos hajnalon a rendőr. Már épp fizettünk, mire kiderült, hogy menteni kell menni szentendrére, RHCP a CD-be, full hangerő, úgy vezettem, mintha Starsky és Hutch-ot akarnám utánozni, cikkcakkban ki a városból. Ott aztán volt minden, nehézlégzés, biciklizés, fejfogás, nyugatgatás, kulcskeresés. úgyse részletezem. Szal vasárnap délutáni kiállítás, kellemes csacsogás bukta, helyette kb az Auchan magasságában ébredtem fel kicsit. Visszafele asszem háztól házig rekordot döntöttem.

Most, hogy mg már lassan aludni kéne térni, már tök fenn vagyok. Lehet, hogy Japánban vagyok? Vagy csak álmododm és ez egész csak valami rossz vicc? Nem, asszem mostantól élek és eddig volt szivatás.